2017. január 25.
Feltöltő: creasport admin

A barcelonai derbi történelmi múltja - Az FC Barcelona – Español rivalizálás kezdetei

Ha a spanyol foci nagy összecsapásai kerülnek szóba, akkor az El Classico, vagy a madridi derbi jut elsőként eszünkbe. Ezek mellett azonban létezik egy másik rivalizálás, amelynek gyökerei a századfordulóra nyúlnak vissza. Ennek révén alakultak ki a katalán labdarúgáson belüli identitások, és eldőlt, hogy az 1900-as évek elején megjelenő számos kis klub közül melyek váltak később a profi korszak uralkodó szereplőivé. Ennek a rivalizálásnak a történelmi kezdeteihez vezet el minket Andrew McFarland amerikai történész tanulmánya.

Barcelona a századfordulón

A századforduló Barcelonája ugyanolyan pezsgő, izgalmas közeg volt mint napjainkban. Akkoriban a város Spanyolország gazdasági-kereskedelmi kapujának számított, így vonzotta a külföldi befektetőket, köztük az angolokat és skótokat is. A világ más részeihez hasonlóan, ha már az angolok és skótok megjelentek valahol a XIX. század végén, akkor vitték magukkal kedvenc sportjukat, a labdarúgást is. A helyi brit iskolák nem csupán a katalán fővárosba érkező angolszász kereskedők, hanem a helyi középosztály szemében is nívósnak számítottak, ami abban mutatkozott meg, hogy a városi polgárság köréből egyre többen járatták gyerekeiket azokba az iskolákba, ahol a testedzés népszerű formájává vált a foci. Ezekből a gimnáziumokból nőttek ki a város első, helyiek által alapított labdarúgó csapatai. A csapatok már ekkor nemzetiségi, felekezeti különbségek mentén szerveződtek, ami hozzájárult ahhoz, hogy a városban élő svájci, protestáns Hans Gamper tartósan nem talált magának egyesületet. Gamper ennek hatására adta fel 1899 októberében legendássá vált újsághirdetését, ami végül az FC Barcelona megalapításához vezetett. A labdarúgás növekvő népszerűségét jól illusztrálja, hogy 1900. november 18-án az FC Barcelona 4000 néző előtt mérkőzött meg egyik legjelentősebb korabeli riválisával, a Hispania csapatával. Az egyre gyarapodó barcelonai, illetve katalán futball közeg azt is megengedhette magának, hogy saját tornát szervezzen. A város gazdagságát és sokszínűségét demonstrálta, hogy Madriddal, vagy Bilbaoval ellentétben, ebben az időszakban nem egyetlen klub uralta a helyi tornákat, hanem több csapat is igen komoly játékerőt képviselt (FC Barcelona, FC Catalá, Hispania, Español), amelyek rivalizálása tovább fejlesztette a katalán sportéletet.

Az 1907-es gazdasági válság következményei

Ezt a prosperáló időszakot törte meg az 1907-ben kezdődő gazdasági válság, ami számos klub megszűnéséhez vezetett. A katalán térség gondjait fokozta, hogy a madridi kormány a leggazdagabb iparosodott régiók (Baszkföld, Katalónia) rovására próbálta meg kezelni a helyzetet, ami kiélezte központi kormány és a katalán elit között korábban is meglévő feszültségeket. Ebben az időszakban kapott újabb lendületet a katalán nacionalizmus és függetlenségi törekvés, ami azóta is központi kérdés az ország politikai életében.

A válság az FC Barcelonát sem kímélte. Tagsága rövid idő alatt 198 főről 34-re csökkent, ami az anyagi ellehetetlenülés szélére sodorta a klubot. A kilátástalan helyzet miatt az 1908 decemberében tartott közgyűlésen lemondott az egyesület aktuális elnöke is, és a klub megszűnése valós alternatívává vált. Ekkor lépett színre ismét Gamper, aki nem hagyta veszni „gyermekét”. Elnökké választását követően a katalán nacionalizmustól feltüzelt barcelonai elit köreiben keresett új támogatókat, amivel anyagilag stabilizálta a klub helyzetét, egyúttal elkötelezte az FC Barcelonát a katalán függetlenségi törekvések mellett. Így a válságból végső soron megerősödve került ki a klub, amely nem csupán tőkeerős támogatókra lelt, hanem nagyon határozott identitást épített ki, egyúttal megszabadult több városi riválisától is, amelyek képtelenek voltak új mecénásokat toborozni maguk mellé.

Új helyi rivális – az Español megerősödése

Az 1910-es években új klub erősödött meg, és vált minden szempontból az FC Barcelona ellenfelévé. A Real Club Deportivo Español alakulásától kezdődően azoknak a Spanyolország más részeiből érkező munkásoknak jelentett közösséget, akik a századforduló gazdasági prosperálása miatt vállaltak munkát a katalán fővárosban, ugyanakkor elutasították a katalán nacionalizmust, és az egységes spanyol állam hívei voltak. A klub 1912-ben azért vette fel nevébe a ’Real’ jelzőt, hogy ezzel is jelezze az egységes Spanyolország mellett elköteleződését. Az évtized végére a két csapat rivalizálása áthatotta a hétköznapokat, a közöttük történő választás egyet jelentett az identitás kifejezésével, a spanyol-katalán ellentéten belüli állásfoglalással. Az 1907-1909 közötti válságból mindkét klub megerősödve került ki, és központi szereplői lettek az 1910-es években újjáéledő katalán futball életnek. A pezsgő, érzelmekkel telített labdarúgó közeg ezt követően annak ellenére is egyre markánsabb része lett Barcelona életének, hogy az 1920-as évektől fokozódtak azok a társadalmi konfliktusok, amelyek a ’30-as évek polgárháborújához vezettek.

Forrás és további információk:

McFarland, Andrew (2013): Founders, foundations and early identities: football’s early growth in Barcelona. In: Soccer & Society, Vol. 14, No. 1, 93-107. pp.
Andrew McFarland profilja: http://www.iuk.edu/faculty_staff/anmmcfar/