2017. november 22.
Feltöltő: creasport admin

Katar tudatos építkezése a sport területén

Korábbi elemzésünkben ígértük, hogy a Távol-Kelet mellett Katar sportstratégiájáról is részletesebben írni fogunk. A Perzsa-öböl félszigetén található állam az elmúlt évtizedben a sportba fektetett elképesztő mértékű pénz miatt vált ismertté, bizonyos szempontból pedig egyenesen hírhedtté. Az első pillantásra eszetlennek tűnő, az elképesztő gazdaságot adó olajkincsek által biztosított kiadások mögött azonban nagyon is tudatos stratégia húzódik meg, amely megvalósítása évtizedek óta zajlik. Majd ahogy az lenni szokott, a látványos sikerek félelmet és irigységet váltottak ki, ami több más konfliktussal összefonódva igen komoly diplomáciai vihart okozott. Katar stratégiájának elemzése így számos érdekes tanulsággal szolgálhat, a konfliktusok ellenére pedig a sportvilágban továbbra is az egyik legfontosabb szereplőként kell számolni a dúsgazdag emírséggel a következő évtizedben.

A sport nemzet- és államépítési folyamatba helyezése

Az egykor brit védnökség alatt álló Katar 1971. szeptember 3-án vált függetlenné. Az 1972-ben hatalomra kerülő Hamad Al-Thani emír átfogó infrastrukturális fejlesztéseket hajtott végre, amelyek pénzügyi fedezetét az államosított kőolaj és földgáz biztosította. A fejlődés mértékét jól szimbolizálja, hogy Katar lakossága az 1970-es évek elején még 150 ezer fő volt, 2016-ra viszont megközelítette a 2,5 milliót. A növekedést jelentős részben a beruházások miatt érkező vendégmunkások generálták, ugyanis a fejlesztések olyan jelentős munkaerőigénnyel bírtak, ami messze meghaladta az ország lehetőségeit. A vendégmunkások gyorsan és drasztikusan alakították át az ország lakosságát és arculatát. A fejlesztések első számú nyertese a főváros, Doha lett, ahol többek között új kórház, egyetem, állami TV épült és jelentősen fejlődött a szolgáltató szektor is (ekkor épült például az első új luxus hotel a városban). Luis Henrique Rolim Silva 2014-es cikke részletesen bemutatja, hogy ezzel párhuzamosan miként zajlott az országban a sport felhasználásával felülről szervezett és irányított nemzetépítési kísérlet. Az önálló identitás felépítése és demonstrálása azért is kapott kiemelt hangsúlyt az 1970-es évek elején, mert amikor a britek 1968-ban bejelentették, hogy néhány éven belül teljes mértékű függetlenséget kapnak a védnökségük alatt álló Öböl-menti területek, akkor olyan forgatókönyv is felmerült, hogy az érintett térség, a mai Bahrein, Katar és Egyesült Arab Emírségek egyetlen független államba egyesül. Ezt a megoldást a befolyásos katari családok hevesen ellenezték és a későbbiekben is ragaszkodtak a teljen önállósághoz. A sport ebben az időszakban két célt szolgált Katarban. Egyrészt közösségi élményt nyújtott, olyan látványos elemek révén mint az akkor már muszlim hitre áttért Muhammad Ali fellépése, vagy a Pelé által fémjelzett Santos vendégjátéka Dohában és összecsapása az ország legrégebbi csapatával, az Al Ahli SC-vel. 1976-ban pedig az új dohai stadion adott otthont az akkor 7 ország részvételével megtartott IV. Öböl-Kupának, ami már arról is szólt, hogy Katar saját szuverenitását, nemzeti identitását a Perzsa-öböl menti országok előtt reprezentálta. A nemzetközi sportszövetségekhez (pl.: atlétika, labdarúgás) történő csatlakozást követően az ország megalapította saját olimpiai bizottságát is, amit végül 1980 júniusában vett fel tagjai közé a Nemzetközi Olimpiai Bizottság. Emiatt a moszkvai olimpián már nem tudtak megjelenni, Los Angelesben azonban 27 katari sportoló (valamennyien férfiak) vonulhatott be a megnyitó ünnepségen Katar zászlójával, ami a nemzeti autonómia globális térben történő megjelenítéseként elhozta az ország sportstratégiájának első sikerét.

Katar hatalomépítési stratégiája

2013. június 25-én Tamim bin Hamad Al-Thani vette át az ország irányítását, aki még magasabb szinten folytatta az 1972-1995 között uralkodó nagyapja által elindított stratégiát 1 . Alapítója a Qatar Sport Investments-nek, mely ma már a francia Paris Saint-Germain tulajdonosa. Más befektetési társaságokon keresztül több milliárd dollárt fektettek be Nagy-Britanniában. Érdekeltségükbe tartozik többek között a Barclays Bank, a Sainsbury's és a Harrods áruházlánc és részben birtokolják Európa legmagasabb épületét, a londoni Shardot is. Hazájában vezető szerepet tölt be a nemzeti olimpiai bizottságban, de elnöke volt a 2006-ban Dohában megrendezésre került XV. Ázsiai Játékok szervezőbizottságának is. James M. Dorsey 2015-ös értékelése szerint Katar a fentebb bemutatott első sikereket követően ismerte fel, hogy globális léptékben mekkora lehetőségek rejlenek a sportélet további fejlesztésében. A kisméretű, ugyanakkor rendkívül gazdag ország ambiciózus tervet dolgozott ki arra vonatkozóan hogyan válhat a Közel-Kelet meghatározó szereplőjévé, ami egyúttal hosszútávon biztosíthatja függetlenségét nagyobb szomszédjaival szemben. Ennek elérése érdekében négy olyan területre koncentráltak, ahol anyagi erejükkel hatékonyan ellensúlyozni tudták a méretükből fakadó hátrányokat: légi közlekedés fejlesztése, kommunikáció fejlesztése (Al Jazeera arab és angol nyelvű hírtelevízió létrehozása, mely az arab világ egyik meghatározó médiumaként működik), megjelenés mediátorként a közel-keleti konfliktusokban, aktív és látványos részvétel a világ sportéletében. Így a sport vált Katar hatalomépítési, mozgástér bővítési stratégiájának egyik pillérévé. A sport területén végrehajtott fejlesztések 5 területet ölelnek fel és szorosan kapcsolódnak egymáshoz. Az amatőr, grass-root és fogyatékkal élők sportjának támogatása mellett jelentős hangsúlyt kapott a sportgyógyászat és felépült egy gigantikus sportakadémia (Aspire Academy). Ezt követően Katar befektetőként jelent meg az európai sportéletben (lásd PSG felvásárlása), ami tovább erősítette informális kapcsolatrendszerét. Az ötödik terület a nemzetközi események, versenyek rendezése, aminek mérföldkövét 2010-ben a 2022-es labdarúgó VB elnyerése jelentette.

A sport nemzet- és államépítési folyamatba helyezése

A gigantikus és luxus körülményeket biztosító létesítmények lehetővé tették, hogy a nemzetközi sportéletben Katar a világ vezetői közé emelkedjen. A rendszeresen visszatérő események (pl.: ATP és WTA tenisztorna, atlétika gyémántliga, kézilabda klub VB – IHF Super Globe) mellett előbb nagy ázsiai versenyek (2006-ban Ázsia Játékok), majd világbajnokságok rendezési jogát nyerte el, amelyeket 2010-től kezdődően a következő táblázat sorol fel.

Világbajnokságok Katarban 2010-től

Év Esemény Város
2010 Fedett pályás atlétika Doha
2012 Squash Doha
2014 Squash Doha
2014 Rövidpályás úszó Doha
2015 Férfi Kézilabda Doha, Lusail
2015 Amatőr Boksz Doha
2016 Országúti kerékpár Doha
2018 Tornász Doha
2019 Atlétika Doha
2022 Labdarúgó Al Khor, Al Rayyan,
Al Wakrah, Doha,
Lusail, Madinat ash Shamal,
Umm Salal
2023 Vizes Doha

A folyamat állomásai alapján kirajzolódik egy első gondolatra még merészebbnek tűnő célkitűzés, a nyári olimpia megrendezése, amely szándékát Doha már a 2016-os és a 2020-as játékok esetében is jelezte a NOB-nak. Bár a város egyik alkalommal sem jutott el a hivatalos jelölt státuszig, nem lenne meglepetés, ha a NOB szeptemberi eredményhirdetését követően – amelyen bejelentették a 2024-es párizsi és 2028-as los angelesi olimpiát – Katar bejelentkezne 2032-re.

A világversenyek sorozatos megrendezése, valamint a legmagasabb szintet képviselő sportolók kiszolgálására létrehozott infrastruktúra révén Katar nagyjából másfél évtized alatt vendégül látja a sportvilág valamennyi befolyásos személyiségét. A sportba fektetett egyéb összegekkel együtt rendkívül széles és erős informális kapcsolati hálót épített fel, és valószínűleg az sem számít a valóságtól elrugaszkodott feltételezésnek, hogy számos befolyásos sportvezető ma már egzisztenciálisan is függ a katari diplomatáktól.

Az új profil és brand felépítése egyúttal azt is szolgálja, hogy az ország felkészüljön az olaj-korszak utáni életre. A világ sportelitjének biztosított luxus körülmények és a külföldi befektetések révén az ország a globális szórakoztatóipar területén is olyan pozíciókat épített ki, amelyeknek köszönhetően gazdasága már nem csupán egyoldalúan a nyersanyagoktól függ a jövőben.

Egy olyan ambiciózus sportstratégiához, amit Katar megtervezett és kivitelezett, nem csupán létesítmények, események, hanem szakmai háttérszemélyzet, edzők és természetesen sportolók is szükségesek. Hogyan lehetséges mindezt biztosítani egy olyan országban, ahol a 2,5 milliós lakosságnak csak töredéke (kb. 15%) rendelkezik állampolgársággal? Katar esetében erre a kérdésre is a pénz jelentette a megoldást. A katari profi sport alapját hat sportág jelenti, melyek szövetségeit az emírség legmagasabb rangú szereplői irányítják alapításuktól kezdve. A hat sportág: atlétika, kézilabda, kosárlabda, labdarúgás, röplabda, sportlövészet. Az edzők leigazolása mellett kezdetben egyéni sportolókat honosítottak, akik többnyire afrikai születésű atléták voltak. A folyamat azóta is tart, egyéni- és csapatsportágak területén egyaránt, sikeressége azonban sportáganként eltérő. Míg atlétika és kézilabda esetében komoly sikereket tud felmutatni az ország, addig más csapatsportágak (labdarúgás, kosárlabda, röplabda) és egyéni sportágak (pl.: asztalitenisz) területén eddig elmaradtak a kiugró eredmények. A következőkben ennek részleteit mutatjuk be.

Ha pénz van, semmi sem lehet akadály – a kézilabda esete

Egészen egyedi módon zajlott a kézilabda válogatott összeállítása a 2015-ös hazai rendezésű világbajnokságra. Katar férfi kézilabda válogatottja 1983 óta vesz részt Ázsiai Bajnokságokon. Eredményeik alapján a kontinens legjobb hat csapatai közé sorolták őket. A kontinensviadalt 2002-ben első alkalommal zárták dobogón, annak is második fokán. Ekkorra tehető a kézilabda csúcsra törésének első kísérlete. 2003-ban vettek részt először világbajnokságon, melyet 5 további esemény követett. Történetük első négy világversenyén a legjobb eredményük a 16. hely volt, a 2013-as spanyolországi VB-n pedig a 20. helyen zártak. Ekkor azonban új fejezet kezdődött a katari kézilabda történetében.

A csapat edzője a spanyol Valero Rivera lett, aki egykor a Barcelonával 6 Bajnokok Ligája győzelmet aratott és a 2013-es VB-n még a spanyolokat vezette világbajnoki címig. Az új kapitánnyal új játékosok is érkeztek a válogatott keretbe. Csatlakozott a bosnyák származású, korábbi szerb, majd bosnyák válogatott kapus, Danijel Saric (Barcelona, később Al Quiada SC). Mellete a szerb-montenegrói születésű Goran Stojanović (Rhein Neckar Löwen, majd El Jaish SC) állt a kapuba. A jobbszélen a boszniai Eldar Memišević (El Jaish SC), míg a jobbátlövő poszton a montenegrói Zarko Markovic (Hamburg, majd El Jaish SC) és a kubai Jorge Luis Pavan (La Rioja, majd Al Ahli) igazolt az Öböl-menti országba. Már 2013-ban az országba érkezezett a spanyol beálló, Borja Fernández (Nantes, majd Al Quiada SC), akárcsak a kubai származású balátlövő, Rafael Capote (Logroño, majd El Jaish SC). A balátlövő posztra rajta kívül a francia Bertrand Roiné (Chambery, majd Lekhwiya, később Al Ahli) érkezett, aki 2011-ben még a francia válogatottal nyert világbajnokságot. 2013 után bekövetezett változások hatására a 2015-ös hazai rendezésű világbajnokságon Katar válogatottja döntőig menetelt, ahol csak a franciák tudták megállítani. Az edző mellett a keret honosított játékosokkal való megerősítése eredményre vezetett. Spanyol lapok beszámolói szerint a hangulatot sem bízták a véletlenre a szervezők. A csapatot gondosan összeválogatott Spanyolországból érkező szurkoló hajszolta a lehető legjobb eredmény elérése érdekében. TheLocal.es információi szerint legalább 60 drukker érkezett Cuenca-ból, a Furia Conquense csoportból, Burgos-ból és Valenciából, hogy buzdítsák a válogatottat.

A következő megmérettetés Katar kézilabdázás történetének első olimpiai részvétele volt. Ekkor már nem csupán a sportág közvetlen környezete, hanem más nyugati médiumok (például a Washington Post) is felfigyeltek az ország sajátos „átigazolási stratégiájára”. Ugyanakkor érdekes kiegészítése a honosításoknak, hogy Katar válogatottja volt az egyetlen, amely kizárólag hazai bajnokságban játszó kézilabdázókkal utazott a riói olimpiára. Első mérkőzésükön 7 góllal győzték le Horvátországot, ami után viszont csak Argentínát tudták legyőzni. A negyeddöntő során 34-22-re kikaptak a B csoport győztesétől, a későbbi bronzérmes Németországtól. Végül a 8. helyen zárták az olimpiát. 2017-ben a franciaországi világbajnokságra a keret jelentős változáson esett át. Kimaradt többek között Zarko Markovic jobbátlövő, Goran Stojanovic kapus, Borja Fernández beálló és Eldar Memisevic jobbszélső is. A keret egyetlen új honosított, tunéziai születésű és az ottani bajnokságban játszó játékosa, Youssef Benali volt. A D jelű csoportban Dánia, Svédország, Egyiptom, Argentína és Bahrein közül az utóbbi kettő legyőzése révén a 4. helyen zárt. A nyolcaddöntőben nagy csatában 21-20-ra legyőzte Németországot, majd a negyeddöntőben vereséget szenved a végül bronzérmes Szlovéniától és ismét a 8. helyen végzett.

„Nem a győzelem, hanem a részvétel a fontos!” – a labdarúgás esete

A Katari Labdarúgó Szövetség (QFA) 1970-ben nyert felvételt a FIFA tagjai közé. Ez idő alatt a lehető legváltozatosabb edzőkkel próbáltak eredményt elérni. Volt közöttük a teljesség igénye nélkül több brazil, brit, szudáni, egyiptomi, uruguayi, skót, dán, holland, bosnyák, francia és két katari is. A legutóbbi edzőváltáskor a spanyol Felix Sanchez került kinevezésre. A kézilabdában elért világszínvonalú teljesítményt az emírség labdarúgásába már nem sikerült átültetni. Világbajnokságra eddig még nem jutottak ki. Az Öböl-menti országok bajnokságát 2017-ben negyedig alkalommal rendezik hazai pályán. Eddig három alkalommal végeztek a dobogó legfelső fokán. A katari válogatott egyik legeredményesebb játékosa a még ma is aktív uruguayi születésű csatár, Sebastián Soria, aki 2006-ban csatlakozott először az U23-as kerethez, majd a felnőttek között is meghatározóvá vált. A csapatkapitány, Ibrahim Majid – a katari Al Sadd játékosa 2007 óta – Kuvaitban született palesztin származásúként. A portugál Ró-Ró 2011-ben került a katari bajnokságba, majd 2016-ban debütált a válogatottban a Kína ellen elveszített világbajnoki selejtezőn. A brazíliai Rodrigo Tabata kezdetben a török Besiktas-tól érkezett kölcsönbe a katari bajnokságba, majd 2016-ban debütált a válogatottban a Hong-Kong ellen megnyert mérkőzésen. A szomszédos Bahreinből érkező Ali Asad is új hazája bajnokságában játszik hétről-hétre. Emellett a katari utánpótlás is képes saját nevelésű játékosokkal képviseltetni magát a nemzeti csapatban. Ilyen az egyik legtöbb gólt szerző 27 éves Hassan Al-Haydos az Al Sadd játékosa, illetve a már 33 éves Meshal Abdullah, az Al Ahli SC rutinos kapitánya.

Míg a katari labdarúgás az Öböl-menti országok tekintetében sikeresnek mondható, addig ázsiai, vagy éppen világviszonylatban még elég távolinak tűnik a kézilabdához hasonló kimagasló eredmény elérése. A világ szinte bármely szegletéből igazolt, majd később honosított játékosok jelen pillanatban nem érik a nemzetközi porond középmezőnyéhez elegendő színvonalat sem. Főleg Dél-Amerikából, európai országokból kinevezett edzők eddig nem érték el a kívánt áttörést. Azonban árnyalja a képet a 2022-es Katarban rendezett Világbajnokság ténye, melyet megelőzően akár elképzelhető lehet a kézilabdához hasonló hirtelen világszínvonalú keretváltoztatás, bár erre a 2018-as kvalifikáció végéig minden bizonnyal várni kell.

Amikor a pénz sem tud sikert hozni – a röplabda esete

A Katari Röplabda Szövetség 1974-ben csatlakozott a nemzetközi szövetséghez. Világbajnokságon még nem jártak, a Világligának azonban rendszeres résztvevői, igaz eddig nem sok sikert értek el. Idén a 32. helyen, tavaly a 31. helyen zártak. Legnagyobb sikerüket az Ázsia Játékok keretében érték el, amikor a 2006-os hazai rendezésű torna végjátékában a bronzmeccsen alulmaradtak Szaúd-Arábiával szemben.

A szakmai stáb olaszokból áll, Massimiliano Giaccardi olasz edző munkáját a szintén olasz Giovanni Rossi segíti. A játékoskeret minden tagja a katari bajnokság klubjaiban méretteti meg magát. A játékoskeret gerincét a röplabda válogatott esetében is közel-keleti és afrikai, valamint délszláv országokból honosított sportolók adják, akiket ebben az esetben néhány brazil és egy-két hazai nevelés egészít ki.

A 2017-es keretből például Renan Ribeiro 1989-ben Brazíliában született, jeleneleg az Al Arabi Quatar játékosa. Geraldo Graciano Da Silva Filho szintén brazil, Bojan Djukic 1991-ben Montenegró területén látta meg a napvilágot, majd került az El Jaish SC-hez. Papemaguette Diagne 1997-ben Szenegálban született, ma a Qatar SC játékosa. Milos Stevanovic és Nikola Vasic Szerbiából került az Emírség csapatába. A 190 cm magas Adnan Bjelopoljak Boszniát hagyta el az El Jaish SC együtteséért. Belal Abunabot Szíriából, míg Birama Faye Szenegálból érkezett az egyik hazai nevelésű játékos Ahmed Noaman mellé a válogatottba.

„Gyorsabban, magasabban, erősebben!” – az atlétika esete

Az egyéni sportok sikerének tekintetében az atlétikára, valamint a paralimpiai szereplésre érdemes még kitérni. Katar első olimpiai érmét Mohamed Suleiman nyerte 1992-ben, amikor harmadik helyen végzett 1500 méteren, aki Szomáliában született. (A következő éremszerző, a súlyemelő Said Saif Asaad pedig Bulgáriában született Angel Popov néven). A 2014-ben junior világbajnoki címet szerző kalapácsvető, Ashraf Amgad Elseify például Kairóban született. Ez természetesen nem jelenti azt, hogy ne lenne saját utánpótlás nevelése az országnak. Eddigi legsikeresebb olimpikonjuk Mutaz Essa Barshim magasugró – aki Londonban bronz-, Rióban ezüst-, az idei augusztusi világbajnokságon pedig aranyérmet szerzett – Dohában született egy szudáni család gyermekeként.

Katar atlétikai delegációja a riói olimpián

Sportoló Nem Születési dátum és ország Versenyszám Eredmény
Mutaz Essa Barshim férfi 1991.06.24. Katar magasugrás 2.
Ashraf Amgad Elseify férfi 1995.02.20. Egyiptom kalapácsvetés 6.
Femi Ogunode férfi 1991.05.15. Nigéria 100 m, 200 m előfutam, selejtező
Abubaker Haydar Abdalla férfi 1996.08.28. Kenya 800 m selejtező
Abdulrahman Musaeb Balla férfi 1989.03.19. Szudán 800 m selejtező
Abdelalelah Haroun férfi 1997.01.01 Szudán 400 m selejtező
Ahmed Bader Magour férfi 1996.03.03. Marokkó gerelyhajítás selejtező
Dalal Mesfer Al-Harith 1999.11.28. Katar 400 m selejtező
Forrás: https://www.iaaf.org/athletes/search?name=&country=qatar&discipline=&gender=

Paralimpián Katar Atlantában képviseltette magát először, majd sportolói ott voltak Athénban, Londonban és Rió-ban. Érmet először 2016-ban a riói olimpián szereztek. A tunéziai születésű Abdulrahman Abdulqadir férfi súlylökésben ezüst, Sara Masoud pedig női súlylökésben szerzett szintén ezüstérmet. Emelett Abdulrahman Abdulqadir férfi gerelyhajításban 8., míg Mohammed Al-Kubaisi T34-es férfi 100 méteres futásban tunéziai edzőjével szintén 8. helyen végzett.

A katari stratégia korlátainak megmutatkozása

Dorsey korábban már hivatkozott 2015-ös tanulmánya kifejti, hogy Katar diplomáciai és sport sikerei hogyan fordították fokozatosan ellene a Közel-Kelet országainak többségét. A 2022-es foci VB elnyerése óta felerősödtek az országgal szembeni korrupciós vádak, a munkaerőpiacon uralkodó állapotok és a vendégmunkások helyzete miatt szintén egyre hangosabb támadások érik az országot, amit többen is a modern kori rabszolgaság megtestesítőjének minősítettek (Bonn, 2016. május – May Day rendezvényen tüntettek is ellene). Különösen a szomszédos Egyesült Arab Emírségek tekint irigységgel a kisebb szomszéd sikereire. Egyrészt kommunikációs hadjáratot indított Katar ellen, a világ elé tárva szociális és politikai problémáit, másrészt „beszállt” a nemzetközi sportpiacra riválisként (lásd FIFA Klub VB megrendezése, City befektetői csoport megjelenése).

Katar a médiában zajló háborúra a maga módján pénzzel próbált reagálni és szerződtette Tony Blair egykori brit miniszterelnök kommunikációs „gurujait”, Tony Allent és Alaistair Campbellt. Ez a lépés azonban kevésnek bizonyult egy harmadik területen érkező támadással szemben, amit iszlám dzsihadista és szélsőséges szervezetek támogatásának vádja váltott ki.

A bírálatok szerint az ezredforduló óta jelentős katari támogatásokban részesült a Hamasz, a Muzulmán Testvériség és az Iszlám Állam is, ami kiváltotta Izrael, Egyiptom, majd az Öböl-menti országok, így Szaúd-Arábia és Bahrein ellenszenvét is. Ez vezetett oda, hogy 2017 június elején Szaúd-Arábia vezetésével 6 ország megszakította diplomáciai kapcsolatait Katarral, egyúttal kitiltotta légteréből és felségvizeiről a katari járműveket. Szaúd-Arábia ugyanekkor lezárta az ország egyetlen szárazföldi határátkelőjét és további kereskedelmi korlátozásokat vezetett be a katari pénzügyi szektor szereplőivel szemben. A következő napokban további közel-keleti és afrikai országok csatlakoztak a diplomáciai offenzívához, aminek eredményeként a hónap végére 13 ország követte a szaúdi intézkedéseket. Júliusban több ország, köztük Szaúd-Arábia és Egyiptom kezdeményezte a FIFA-nál, hogy vegyék el Katartól a 2022-es VB rendezési jogát. A bojkott feloldását az érintettek július elején több pontból álló követelés teljesítéséhez kötötték, ami többek között a szélsőséges iszlám szervezetek támogatásának megszüntetését, az Al Jazeera bezárását, az országban tartózkodó török katonai egységek távozását tartalmazta. Katar a követeléseket nem teljesítette és tárgyalni sem volt hajlandó róluk. A bojkottot hirdetők korlátait mutatja, hogy ezt követően több alkalommal is módosították az ultimátum teljesítésének határidejét, nagyhatalmi támogatás nélkül azonban ezekkel az eszközökkel nem tudják megtörni a nemzetközi diplomáciai életben – jelentős mértékben a sportdiplomácián keresztül – komoly kapcsolati hálót kiépítő Katart.

Mit hoz a jövő?

Katar a következő évtizedben a nemzetközi sportélet központi szereplője lesz, amit a jelek szerint a szomszédos országok által kezdeményezett diplomáciai és gazdasági bojkott sem tud megroppantani. A politikai nyomás idején újabb erődemonstrációt tartott az ország, amikor a katari tulajdonban lévő PSG elképesztő összegért, 222 millió euróért kivásárolta Neymart a Barcelonától. Ez a lépés vélhetően nem a katari terjeszkedés tetőpontját, hanem a sportstratégia megvalósításának egy újabb szintjét jelenti, és azt jelzi, hogy Katarban semmilyen határt sem hajlandóak elfogadni céljaik megvalósítása szempontjából.

Folytatódik az évtizedekkel ezelőtt kialakított stratégia megvalósítása, amelynek lényege, hogy Katar a sportba fektetett források, világversenyek megrendezése és honosítások révén folyamatosan bővíti és erősíti kapcsolatrendszerét. Ez a stratégia újabb vitákat fog kiváltani, amennyiben a 2022-es labdarúgó VB-hez közeledve olyan honosítási hullámot látunk majd, mint amit a kézilabda esetében a 2015-ös VB-t megelőzően. Katar és a honosítások kérdésében azonban érdemes arra is kitérni, hogy a honosított játékosok a csapatsportok esetében nem csupán a válogatotthoz csatlakoztak eddig, hanem katari klubcsapatokhoz is igazoltak. Ez a tendencia érvényesült eddig a kézilabda, a röplabda és a labdarúgás területén is. Kérdés, hogy a válogatottság tekintetében más labdajátékoknál szigorúbb szabályokat alkalmazó labdarúgás esetében kik lesznek azok a sportolók, akiket a katari szerződés nem csupán klub szinten tud a Perzsa-öböl partjára csábítani, és egyúttal eredményesség tekintetében is előrelépést jelentenek majd.

Katar stratégiájának sikerességét az is mutatja, hogy a térségben már több követője akad. Bahrein Forma 1-es futamnak ad otthont, igyekszik nemzetközi eseményeket rendezni, emellett sportolókat is honosít (különösen atlétikában). Az Egyesült Arab Emírségek pedig befektetőként jelent meg a világ labdarúgó életében a City csoporton keresztül, amely révén többek között Angliában (Manchester City), Spanyolországban (Girona), az Egyesült Államokban (New York City) és Ausztráliában (Melbourne City) is rendelkezik csapattal.

A következő években Katar sikerei miatt várhatóan még több arab tőke fog megjelenni a sportban. Katar fokozni fogja jelenlétét a nemzetközi sportéletben és még többet fog invesztálni a területre. Ennek hatására pedig azok az országok, amelyek eddig is követték a katari irányt (elsősorban Bahrein és az Egyesült Arab Emírségek) szintén növelni fogják a befektetett összegeket. Továbbá ugyanilyen hullámot indíthat el azon gazdag arab országokban is (pl.: Kuvait, Szaúd-Arábia), amelyek szintén kiemelt figyelmet fordítanak a sportra, viszont eddig nem kezelték olyan tudatosan a területet és nem is látták el annyi tőkével mint amit Katarban láthatunk.

Mindez azt fogja eredményezni, hogy az arab világ befolyása növekedni fog a nemzetközi sportéletben, az európai professzionális sport kiszolgáltatottsága pedig fokozottabbá válik az Európán kívüli befektetők irányába. Számos nagy klub jelenleg is csupán arab, amerikai, orosz és távol-keleti tőkének köszönhetően tud a nemzetközi élvonalban maradni. Neymar kivásárlása is elsősorban erre a kiszolgáltatottságra hívta fel a figyelmet, hiszen megmutatta, az irracionálisnak gondolt átigazolási díjak sem jelenthetnek akadályt azok számára, akik a tudatosan felépített stratégia mellett rengeteg pénzzel is rendelkeznek.

A teljes írás letölthető pdf formátumban a következő linken: Katar tudatos építkezése a sport területén

Felhasznált irodalom
Dorsey, James M. (2015): How Quatar is Its Own Worst Enemy. In: The International Journal of the History of Sport, Vol. 32, No. 3, 422-439.
Dorsey, James M. (2016): Gulf Autocrats and Sports Corruption. In: The International Journal of the History of Sport, Vol. 33, No. 18, 2226-2237.
Silva, Luis Henrique Roilm (2014): The Establishment of the Quatar National Olympic Committee: Building the National Sport Identity. In: The International Journal of the History of Sport, Vol. 31, No. 3, 306-319.