2017. február 21.
Feltöltő: creasport admin

A magyar téli olimpiai álom

A CreaStick oldalán első alkalommal jelentkezünk könyvajánlóval. A magyar sporttörténet elkötelezett kutatója, Killyéni András-Péter 2015-ben kiadott könyve a XX. századi magyar sportélet egyik legambiciózusabb törekvését mentette meg a feledéstől. Az észak-erdélyi Radnai-havasokban fekvő Borsafüreden ugyanis nem kisebb céllal kezdődött 1941-ben a Magyar Nemzeti Téli Sportközpont kialakítása, mint egy olyan komplexum létrehozása, amely téli olimpiának is otthont adhat.

A „Magyar Garmisch” történetének felidézése nem csupán érdekes történelmi olvasmány, hanem tisztelgés a magyar sísport nagyjai előtt is.

A magyarországi olimpia terve

Magyarország és a magyar diplomaták az olimpiai mozgalom kezdetétől a nemzetközi sportélet központi szereplői közé tartoztak. Budapest nem csupán jelentkezett az 1920-as olimpiára, hanem előszavazást is nyert, az elveszített I. világháború viszont a budapesti olimpiát is meghiúsította. A magyar sport azonban Trianon után nem omlott össze, sőt az 1930-as évekre a világ élvonalába került. Az 1936-os berlini olimpián a magyar csapat 10 arany-, 1 ezüst- és 5 bronzéremmel az éremtáblázat harmadik helyén zárt, a labdarúgó válogatott 1938-ban világbajnoki döntőt játszott, számos sportágban rendelkeztünk nemzetközi színtéren sikeres és elismert klasszisokkal (pl. labdarúgás, vízilabda, vívás, atlétika, sportlövészet, asztalitenisz).

Bár Budapest sikertelenül pályázott az 1936-os és az 1944-es nyári olimpiai játékok rendezésére, az 1930-as évek végén a magyar sportvezetők biztosra vették, hogy az 1948-as játékokra már a siker reményével jelentkezhetünk. Az 1940-es második bécsi döntés pedig annak a lehetőségét is megteremtette, hogy már nem csupán a nyári, hanem a téli játékok rendezésére is reális esély adódjon. Az 1932-es (USA), 1936-os (Németország) és az eredeti döntés szerint az 1940-es (Japán) nyári- és téli játékok rendezését ugyanaz az ország nyerte el, ezért úgy tűnt, a budapesti olimpia esélyeit tovább növelheti, ha az ország a téli játékokra is pályázik. Így a háború árnyékában a magyar állam jelentős forrásokat mozgósítva néhány év alatt egy többségében románok lakta vidéken, a román közösség támogatásával felépített egy, a korabeli Európában egyedülálló sportközpontot.

A magyarországi olimpia terve

A Magyar Sí Szövetség és az Országos Magyar Idegenforgalmi Hivatal 1940 őszétől komoly erőforrásokat mozgósított a kárpátaljai és észak-erdélyi síterepek feltárására, fejlesztésére. Jelentős beruházásokra került sor Csíkszeredában, Gyergyószentmiklóson és Székelyudvarhelyen. A Magyar Nemzeti Téli Sportközpont helyszínének pedig az országúton és vasúton is jól megközelíthető, novembertől áprilisig hóval borított területekkel rendelkező Borsafüredet választották ki. A fejlesztés egyik legelkötelezettebb támogatója Szent-Györgyi Albert Nobel-díjas biokémikus volt (Killyéni, 2015: 39-43).

A tervezéshez a példát Garmisch-Partenkirchen jelentette, ahol Németország sikeresen rendezett téli olimpiát 1936-ban, és ha 1939 szeptemberében nem támadja meg Lengyelországot, 1940-ben is házigazda lehetett volna. Az eredeti győztes pályázó Japántól a japán-kínai háború miatt a NOB 1938-ban elvette a rendezési jogot, majd a svájciakkal kialakult viták miatt az alternatívának kijelölt St. Moritz helyett a sikeres 1936-os helyszín mellett döntött. A német sportközpont akkor Európa legnagyobb (80 méteres) síugrósáncával rendelkezett, a sánc lábánál épített stadion pedig 100 ezer néző befogadására volt alkalmas (Killyéni, 2015: 35). A negyedik téli olimpia hatalmas sikerrel zárult, a résztvevő sportolók száma a korábbi versenyeken indulók többszörösére emelkedett. A technika fejlődése pedig lehetővé tette, hogy a médiát a korábbi időszaknál jóval aktívabban kapcsolják be a játékok eseményeibe. A Magyar Rádió első élő olimpiai közvetítése például a Magyarország-Belgium jégkorong mérkőzés volt.

Téli olimpiák a két világháború közötti időszakban

Év Rendező ország Rendező város Sportág Versenyszám Résztvevő országok száma Résztvevő sportolók száma Résztvevő magyar sportolók száma
1924 FRA Chamonix 5 16 16 258 6
1928 SUI St. Moritz 4 14 25 464 14
1932 USA Lake Placid 4 14 17 252 4
1936 GER Garmisch-Partenkirchen 4 17 28 646 25

Mindezek tükrében nem meglepő, hogy a magyar sportvezetők Garmisch sportközpontját tekintették a példaképnek, amihez hasonlót kívántak Magyarországon építeni.

Borsafüreden szálláshelyek (Bors vezér menedékház, Anikó menedékház), lesiklópályák és ugrósánc épült 1944-ig. Utóbbi akkor a világon a negyedik, Európában pedig a legnagyobb sáncnak számított. Tervezésében és építésében kulcsszerepet játszott Stanislaw Marusarz lengyel síugró, aki német fogságból 1940-ben szökött Magyarországra, ahol a háború végéig bújtatták. 1943-ban újabb fejlesztések kivitelezése kezdődött el (Hóvirág szálloda, drótkötélpálya) és további beruházásokat terveztek (további sportpályák és szálláshelyek, lelátók, úszómedencék, éttermek és villák építése). Az 1944 februárjában rendezett versenyekről a rádió és több napilap is a helyszínről tudósított (Killyéni, 2015: 69-75). Borsafüred így néhány év alatt a magyar sportélet egyik központi helyszínévé vált, amely a II. világháború ideje alatt őrizte a békét és annak a reményét, hogy a háború után vendégek sokasága érkezik majd a Radnai-havasokba.

Az álom véget ér

A front 1944 augusztusában érte el Erdélyt, az 1947-es párizsi béke pedig megkérdőjelezhetetlenül visszaállította az 1938. január 1-jén érvényben lévő határokat. A borsafüredi fejlesztések egy része elpusztult a háború során, a sánc és a pályák viszont megmaradtak, amiket később is használtak. Az 1980-as években egy kisebb sánc is épült, újabb szálláshelyek jöttek létre, Borsafüred azonban soha nem vált azzá a nemzetközi síközponttá, amit az 1940-es években álmodtak a Radnai-havasokba (Killyéni, 2015: 105-107). A magyar téli olimpia álma pedig a történelemkönyvek lapjain maradt fenn.

Killyéni András-Péter könyve a magyar sporttörténet különleges epizódját eleveníti meg, az események részletes bemutatását gazdag képi illusztráció teszi teljessé. A kötet a korszak magyar sísportjának valamennyi fontos személyiségét is bemutatja, így az sportág 1945 előtti időszaka iránt érdeklődők számára kiváló kiindulópontot, megbízható forrást kínál. Alaposságán érződik, hogy szerzője eredeti foglalkozását tekintve informatikus mérnök, aki később a sport iránti érdeklődéstől vezérelve szerzett PhD fokozatot és vált az erdélyi sport egyik legelkötelezettebb kutatójává.

Szerző: Killyéni András-Péter
Cím: Olimpiai álom a Radnai- havasokban
Kiadó: Magyar Napló
Kiadás éve: 2015
Oldalszám: 110
Nyelv: magyar

Szerző

Killyéni András-Péter – 1979-ben született Kolozsváron. A kolozsvári Műszaki Egyetem Automatizálás és Számítógépek szakán végzett. Dolgozott informatika óraadó tanárként és a MOL mérnökeként. 2011-ben PhD fokozatot szerzett a budapesti Semmelweis Egyetem Sporttudományi Doktori Iskolájában. 2008-tól a Babeş-Bolyai Tudományegyetem Politika, Közigazgatás és Kommunikációtudomány karán oktat.