2018. január 08.
Feltöltő: creasport admin

Sport a nemzet(újjá)építés szolgálatában - 1. rész

A sport és a politika összefonódása Jugoszláviában és Horvátországban

A hamarosan kezdődő férfi kézilabda Európa-bajnokság alkalmából a házigazda Horvátország sportéletét vizsgáljuk meg. Déli szomszédunk eredményeivel és az utóbbi évtizedek viharos eseményei révén egyaránt rendkívül sok lehetőséget kínál a sport iránt érdeklődő kutatóknak. Elemzésünkben arra fókuszálunk, hogy Jugoszlávia összeomlása után az új horvát rezsim miként alakította, használta saját elképzelései szerint a sportot és miként váltak a csapatsportágak, valamint a nagy sportesemények Horvátország központi, nélkülözhetetlen elemeivé.

Lehetséges-e nemzetet építeni?

A tudományos életben két teljesen ellentétes válasz van a kérdésre: igen és nem. Bővebben kifejtve az egyik iskola hívei szerint az 1700-as évek előtt nem léteztek a mai értelemben vett nemzetek. A francia forradalom, a vallásgyakorlás visszaszorulása és a növekvő városi, iparban alkalmazott népesség alapjaiban változtatta meg a kor európai társadalmait. A korábbi időszak normái, elvárásai nem csupán meggyengültek, hanem érvényüket vesztették. Ezért a politikai vezetők új alapokat kerestek, amikre támaszkodva hatalmukat fenntarthatják. Ezt szolgálta a nacionalizmus, amely a korábbi vallási, családi és jobbágy-földbirtokos kapcsolatok helyett a közös nyelv, kultúra alapjain kívánt új közösséget, országot szervezni. Ahol azért rendelkeznek egyenlő jogokkal az emberek, mert ugyanazt a nyelvet beszélik, ugyanahhoz a kulturális, vagy etnikai közösséghez tartoznak. E szerint a nemzeteket mesterségesen, politikai akarat mentén, felülről szervezve hozták létre, sok esetben olyan kulturális hagyományra hivatkozva, ami addig esetleg nem is létezett. Ez alapján konstruktivistának, vagy modernistának nevezett tábor tagjai (pl. Ernest Gellner, Benedict Anderson, Eric Hobsbawm) számos esetet hoztak már fel álláspontjuk igazolásaként. Blogunk korábban megjelent katari írása is elsősorban olyan forrásokra támaszkodott, amelyek ebbe az elméleti keretbe illeszkedtek.

A modernistákkal vitatkozókból kialakult egy másik elméleti iskola, amelynek tagjai (pl. Anthony D. Smith, John Hutchinson) szerint a semmiből nem lehet életképes nemzetállamokat létrehozni. A politikai közösségnek szüksége van mítoszokra, közös történeti emlékekre, egy „saját otthonnak” tekintett területre és a közösség tagjai közötti szolidaritásra, akiket ezek az érzelmek összekötnek. Az etnoszimbolista iskola szerint a modern nemzetek a múltba nyúló gyökerekkel rendelkeznek és természetes fejlődés révén alakultak ki. Értelmezésük szerint nem a nacionalizmus teremti a nemzetet, hanem a nemzetek újjászervezésének igénye jelentkezik a nacionalista politika formájában.

Az életben mind a két elméletre találunk példát. Írásunk a jugoszláv identitás kialakítására vonatkozó törekvést és a függetlenedő Horvátországot helyezi egymás mellé és azt vizsgálja meg, hogy a sport milyen szerepet kapott ezekben a folyamatokban, miként vált nemzetépítési, illetve nemzetújjáépítési törekvések fontos eszközévé. Nacionalizmus fogalma alatt a tanulmány során azt a politikai programot és törekvést értjük, amelynek célja, hogy a legitim politikai egység határa (pl. állam, vagy tartomány) egyesítse a nemzet valamennyi tagját (Bogdanor, 2001).

A XIX. század során két tábor alakult ki a délszláv népek vezetőinek körében. Az egyik táborba azok tartoztak, akik a nyelvi-etnikai rokonságra, a területi keveredésre hivatkozva egy, független államba kívánták egyesíteni a Balkán szláv lakosságát. Tömören ezt az álláspontot nevezi a történetírás jugoszlávizmusnak. Ezzel szemben kialakultak önálló nacionalizmusok, amelyek elutasították a délszláv közösségek egy nemzetbe, államba olvasztását. A horvátok és a szerbek körében ennek olyan formája is jelentkezett, amely saját nemzeti vezetés alatt kívánta egyesíteni mindazon térségeket, ahol akárcsak egyetlen horvát, illetve szerb élt. A XX. század elején a jugoszlávizmus eszméje bizonyult erősebbnek Nagy-Szerbia és Nagy-Horvátország híveinél, utóbbi két eszme azonban nem tűnt el, és Jugoszlávia keretei között is tovább élt (Juhász, 1999:14-20).

A csapatsportágak aranykora Jugoszláviában

Az 1960-as és ’70-es években nagy volumenű sportfejlesztési program indult Jugoszláviában. A szabadidő lekötésének célja és az egészséges életmód propagálása mellett a jugoszlávizmus eszméje is inspirálta a program támogatóit. Úgy gondolták, hogy az ország stabilitását erősíti, ha olyan válogatottak érnek el sikereket, amelyekben egyaránt szerepelnek dalmát tengerparti halászfalvakból, a montenegrói hegyvidéki falvakból, a soknemzetiségű Szarajevóból, vagy a szerb többségű fővárosból származók. Sikereikért lelkesedni lehet Ljubljanától Zágrábon át Szkopjéig.

Bár a jugoszláv sport kiváló egyéni sportolókat is felvonultatott (elsősorban boksz, birkózás, judo evezés, sportlövészet, alpesi sí és síugrás területén), a hangsúly és a legnagyobb figyelem a csapatsportágak felé irányult. Ebben az időszakban az élsport megadta a lehetőséget a fiataloknak, hogy faluról városba költözhessenek, majd külföldre is eljuthassanak, miközben az átlagosnál magasabb életszínvonalon élhettek. A legnagyobb klubokért és a válogatott kerettagságért éles verseny zajlott a sportolók között, ami a ’70-es évektől kibővített utánpótlás réteggel együtt kiváló alapot biztosított eredményes szerepléshez a világversenyeken. Ráadásul a Szovjetunió által irányított tömböm kívüli kommunista államként Jugoszlávia sosem szakadt el a nyugati világtól, a sportélet irányítói folyamatosan figyelték és alkalmazták az új, sikeres nyugati módszereket.

Az 1980-as évekre a kézilabdázók, a kosárlabdázók és a vízilabdázók is a világ legerősebb csapatai közé tartoztak. A moszkvai, los angelesi és szöuli olimpián a három sportág csapatai összesen 12 érmet gyűjtöttek, köztük 5 bajnoki címet. 1988-ban Veselin Vujović és Svetlana Kitić nyerte a Nemzetközi Kézilabda Szövetség által első alkalommal kiosztott Év Játékosa címet. A kosárlabda VB MVP-je 1986-ban (Dražen Petrović) és 1990-ben (Toni Kukoč) jugoszláv játékos lett. Bár a labdarúgók és a röplabdázók eredményei elmaradtak ettől a szinttől, az 5 sportág kiemelt figyelmet és támogatást kapott az ország vezetői és a lakosság részéről is.

A jugoszláv válogatottak szereplése világversenyeken 1980-1991 között:

Év Labdarúgás Kézilabda Kosárlabda Röplabda Vízilabda
1980 Olimpiai 4. (f) Olimpiai 2. (n)
Olimpiai 6. (f)
Olimpiai bajnok (f)
Olimpiai 3. (n)
Olimpiai 6. (f) Olimpiai 2. (n)
1981
1982 - - EB 2. (f)
EB 4. (n)
EB 10. (f)
EB 11. (n)
EB 4. (f)
1983 - - VB 8.,
EB 4. (n)
EB 7. (f)
- EB 4. (f)
1984 EB csoportkör (f)
Olimpiai 3. (f)
Olimpiai bajnok (n)
Olimpiai bajnok (f)
Olimpiai 3. (f)
Olimpiai 6. (n)
- Olimpiai bajnok (f)
1985 - - EB 5. (n)
EB 7. (f)
EB 11. (f) EB 2. (f)
1986 - Világbajnok (f)
VB 6. (n)
VB 3. (f) - Világbajnok (f)
1987 - - EB 2. (n)
EB 3. (f)
EB 8. (f) EB 2. (f)
1988 Olimpiai csoportkör (f) Olimpiai 3. (f)
Olimpiai 4. (n)
Olimpiai 2. (n)
Olimpiai 2. (f)
- Olimpiai bajnok (f)
1989 - - Európa-bajnok (f)
EB 4. (n)
EB 8. (f)
EB 8. (n)
EB 2. (f)
1990 VB negyeddöntő (f) VB 2. (n)
VB 4. (f)
Világbajnok (f)
VB 2. (n)
- -
1991 - - Európa-bajnok (f)
EB 2. (n)
EB 6. (f)
EB 12. (n)
Világbajnok (f)
Európa-bajnok (f)

Nem csupán a válogatottak, hanem a klubcsapatok is a kontinens elitjébe tartoztak. Az utolsó békeévben, az 1990/91-es szezon során 5 BEK serleget nyertek a jugoszláv csapatok, amelyek közül a legnagyobb nemzetközi visszhangot a Crvena Zvezda sikere váltotta ki. A belgrádi klub ezt követően a Tokióban megrendezett mérkőzésen az Interkontinentális Kupát is elhódította.

A BEK-győztes jugoszláv klubcsapatok 1981-1991 között:

Év Labdarúgás Kézilabda Kosárlabda Röplabda Vízilabda
1980/81 - - - - -
1981/82 - - - - -
1982/83 - - - - -
1983/84 - Radnicki
Belgrade (n)
- - -
1984/85 - Metaloplastika (f) Cibona Zagreb (f) - -
1985/86 - Metaloplastika (f) Cibona Zagreb (f) - -
1986/87 - - - - -
1987/88 - - - - -
1988/89 - - Jedinstvo Tuzla (n)
Jugoplastika– Split (f)
- -
1989/90 - - Jedinstvo Tuzla (n)
Jugoplastika– Split (f)
- Mladost Zagreb (f)
1990/91 Crvena Zvezda (f) - Pop 84 – Split (f) Mladost Zagreb (n) Mladost Zagreb (f)

Mindezek mellett Szarajevó 1984-ben téli olimpia házigazdája volt. Ekkor úgy tűnt, hogy Jugoszlávia „nagyhatalomként” stabilizálja helyét a világ sport elitjében. Kiemelkedő klubok és válogatottak, nemzetközi színtéren elismert sztárok képviselték az országot a legnézettebb sportágak jelentős részében.

Az 1984-es téli olimpia megnyitó ünnepsége Szarajevóban.

1. rész a 3 részből
Következő rész várható időpontja: 2018. január 10.