2018. január 12.
Feltöltő: creasport admin

Sport a nemzet(újjá)építés szolgálatában - 3. rész

A sport és a politika összefonódása Jugoszláviában és Horvátországban

A horvát sport 2000 után

A horvát sportélet struktúrája sok tekintetben hasonlít az egykori jugoszláv modellre. Néhány kiemelkedő teljesítményt nyújtó egyéni versenyző (pl. atlétika, alpesi sí, sportlövészet, tenisz területén) mellett a csapatsportokra, elsősorban a labdarúgásra, kézilabdára, kosárlabdára és vízilabdára épül a professzionális sport. Erre a négy sportágra irányul a legnagyobb figyelem és itt születnek a legjelentősebb sikerek is.

2000 után azonban új elem volt – ami a háború lezárásának és az ország fokozatos konszolidálásának is következménye – nemzetközi versenyek horvátországi rendezése. Az évről-évre visszatérő tornák (pl. ATP tenisz verseny) mellett a horvát sportélet irányítói elsősorban olyan események elnyerésére törekedtek, amin kiemelkedő hazai sikerekre lehetett számítani. A következő táblázat ilyen szempontból is illusztrálja a kézilabda központi helyzetét Horvátországban. 2000 óta az ország a hatodik felnőtt kézilabda világesemény házigazdája lesz 2018 januárjában.

Nemzetközi versenyek Horvátországban 2000-től

Év Esemény Városok
2000 Férfi Kézilabda EB Fiume, Zágráb
2001 Sportlövő EB Zágráb
2002 - -
2003 Női Kézilabda VB Csáktornya, Fiume, Károlyváros, Porec, Split, Zágráb
2004 Amatőr Boksz EB Póla
2005 Női Röplabda EB Póla, Zágráb
2006 Sportlövő VB Zágráb
2007 - -
2008 Műkorcsolya EB
Rövidpályás Úszó EB
Zágráb
Fiume
2009 Férfi Kézilabda VB
Sportlövő EB
Eszék, Porec, Póla, Split, Varasd, Zára, Zágráb
Eszék
2010 Vízilabda EB Zágráb
2011 Strandkézilabda EB Umag
2012 Futsal EB
Síkvízi kajak-kenu EB
Zágráb
Zágráb
2013 Műkorcsolya EB
Sportlövő EB
Vívó EB
Zágráb
Eszék
Vívó EB
2014 Női Kézilabda EB Magyarországgal közös rendezés Horvát helyszínek: Porec, Varasd, Zágráb
2015 - -
2016 - -
2017 - -
2018 Férfi Kézilabda EB Porec, Split, Varasd, Zágráb

Az egykori jugoszláv utánpótlás nevelési rendszert a szlovének és a horvátok is átmentették. Ennek köszönhetően felnőtt egy nemzedék, amely az 1990-es évek elején Horvátországot választó egykori kiemelkedő jugoszláv sportolók örökébe léphetett. Így biztosítani tudták, hogy a 4 kiemelt labdajáték esetében továbbra is komoly játékerőt képviselő válogatottak és nemzetközi szinten elismert sztárok képviseljék Horvátországot.

Játékosaik a világ élvonalába tartozó csapatok meghatározó személyiségei, akik magas színvonalú teljesítményük mellett fanatikus és eredmény orientált stílusuk miatt is kitűnnek a mezőnyből. Fociban többnyire támadó pozíciókban szereplő, támadó szellemiségű játékosok tudnak látványosabb nemzetközi karriert befutni (pl. Ivica Olić, Mario Mandžukić, Ivan Klasnić, Luka Modrić), bár akad példa védekező feladatot ellátó sikeres pályafutásra is (pl. Niko Kovač). Külföldön összetartó közösséget alkotnak, ahova horvát edző érkezik, oda általában játékosok is követik. Ha pedig valaki külföldön telepszik le és egy klubnál helyezkedik el, akkor azt bekapcsolja a horvát sportélet vérkeringésébe.

Klubszinten azonban már nem sikerült az egykori jugoszláv eredményességi szintet tartani, igaz erre kevesebb esély is volt a jóval szűkösebb erőforrások miatt. Míg az 1980-as években egy jugoszláv klubcsapat egy 23 milliós országból tudott meríteni, addig egy horvát klub számára az elsődleges forrást egy alig 4 milliós ország jelenti. A horvát klubok helyzetét a 30 évvel ezelőtti időszaknál jóval nyitottabb átigazolási lehetőségek és légiós szabályok sem javítják érdemlegesen, sőt ez még hátrányt is jelent számukra. Jelenleg csupán a vízilabda klubok tudnak érdemben versenyezni sportáguk leggazdagabb olasz és magyar csapataival.

Ennek következtében a csapatsportágak bajnokságait a tőke és ezzel együtt a játékosok koncentrációja jellemzi. A labdarúgó bajnokságot 3 (Dinamo Zagreb, Hajduk Split, HNK Rijeka), a vízilabdát szintén 3 (Jug Dubrovnik, Mladost Zagreb, Primorje Rijeka) klub versengése határozza meg. Kosárlabdában a Cibona Zagreb dominanciáját az utóbbi években ugyan megrengette egy másik fővárosi csapat, a Cedevita néhány bajnoki címe, a legutolsó szezont azonban újra a Cibona nyerte. Kézilabdában, röplabdában és jégkorongban ennél is koncentráltabb helyzetet találunk. Ennek leglátványosabb jele, hogy az RK Zagreb (korábban Badel Zagreb) csapata nyerte az utolsó (nagy)jugoszláv és az eddigi összes horvát bajnokságot.

Különös színfolt a horvát sportéletben a Medveščak Zagreb jégkorong csapata, amely 2009-2013 között az osztrák bázisú EBEL-ben versenyzett, majd szintet lépve 2013-tól négy szezonon át az orosz bázisú KHL-be nevezett. A világ második legerősebb bajnoksága azonban – költségek szempontjából is – rendkívül megterhelő volt a klub számára, ezért a 2017/18-as szezonra visszatért az EBEL-be. Bár a horvát válogatott nem tartozik a nemzetközi mezőny második vonalába se, a klub igen komoly anyagi háttérrel és szurkolói bázissal rendelkezik.

A felsorolásból is látszik, hogy az ország sportélete Zágrábban koncentrálódik, amely mellett csupán egy-két gazdagabb tengerparti város tud érdemben megjelenni. Ez a helyzet is hozzájárult ahhoz, hogy a horvát sportélet az 1990-es évek után továbbra is szorosan összefonódik a politikával. A függetlenség és Tuđman elnök mellett kiálló sportolók közül sokan nem csupán a sportirányítás területén (szövetségekben, vagy kluboknál) vállaltak szerepet, hanem a HDZ keretei között politikai pályára léptek. Így lett a HDZ parlamenti képviselője többek között Franjo Arapović olimpiai ezüstérmes (1988, 1992) kosárlabdázó, Damir Škaro olimpiai bronzérmes (1988) bokszoló, Perica Bukić kétszeres olimpiai bajnok (1984, 1988) vízilabdázó, Lino Červar olimpiai (2004) és világbajnok (2003) kézilabda edző. A HDZ (amely 2016 óta újra kormányfőt ad) ma is számíthat a sportélet támogatására. A párt elkötelezett hívei közé tartozik Miroslav "Ćiro" Blažević korábbi labdarúgó szövetségi kapitány, a Veszprémben is megforduló kétszeres olimpiai bajnok kézilabdázó Slavko Goluža, Dubravko Šimenc olimpiai bajnok vízilabdázó, Danira Nakić, aki 3 alkalommal volt Európa legjobb női kosárlabdázója és a fiatalabb generációból Antonija Mišura kosárlabdázó, aki 2012-ben a horvát Miss Olympia volt. Az 1990-es évek szoros összefonódása valószínűleg még sokáig elkíséri a horvát politikai és sportéletet.

Perica Bukić: kétszer nyert olimpiát a jugoszláv válogatott tagjaként (1984, 1988), később a HDZ parlamenti képviselője és a Horvát Vízilabda Szövetség elnöke lett

Bosznia, a horvát sport további hátországa

A horvát sport kapcsán mindenképpen ki kell még térni Bosznia-Hercegovina, pontosabban az ottélő horvátok szerepére. Az egykori Jugoszláviában az etnikai és vallási viszonyok Bosznia-Hercegovinában voltak a leginkább sokszínűek. 1945 után a magas születésszámok miatt a muzulmánok (1993-ig a bosnyákokat iszlám hitük miatt így nevezte a jugoszláv közigazgatás) aránya jelentősen növekedett, azonban 1990-ig sem érte el az 50 százalékot. A szerbek aránya 30, a horvátoké 20 százalék körül volt akkoriban. A három nemzetiség tagjai egyaránt éltek elkülönülő tömbökben és vegyes lakosságú településeken (Juhász, 1999:257).

A boszniai horvátok a jugoszláv időszakban (is) a horvát nemzet részének tekintették magukat attól függetlenül, hogy közigazgatási határok választották el a Horvát Tagköztársaságtól. A családi és kulturális kötelékeken túl a szoros kapcsolatot jelzi az is, hogy 1990-ben megalakult a HDZ boszniai szervezete, amely később ugyan önálló párttá vált, azonban mindvégig Zágráb fontos szövetségesének számított (Juhász, 1999:208). A horvátországi HDZ egyik legerősebb belső csoportját pedig még az ezredforduló idején is az úgynevezett „hercegovinai lobbi” tagjai alkották, azok a hercegovinai származású politikusok és katonatisztek, akik 1993-1994 során elfogadhatónak tartották volna, ha Boszniát az etnikai megoszlás szerint felosztják Horvátország és Szerbia között (Juhász, 1999:277). Ez a drasztikus lépés végül nem valósult meg és Bosznia-Hercegovina önálló állam maradt, amelyben elkülönül egymástól a szerb, valamint a bosnyák-horvát politikai egység.

Labdarúgás tekintetében az UEFA a 2000-2001-es szezontól kezdve ismeri el a bosnyák bajnokságot, mely több horvátok által alapított klubbal is bír. Legeredményesebb a boszniai horvát csapatok közül az 1905-ben alapított, ötszörös bajnok HŠK Zrinjski Mostar. A klub beceneve Plemići (A főnemes). Egyik nagy fegyverténye még, hogy a 2003-2004-es szezonban a Dinamo Zagreb-től itt szerepelt kölcsönben 22 mérkőzés erejéig Luka Modrić, mielőtt a Tottenhamhez igazolt volna. A „Kékek”, azaz Plavi becenévre hallató NK Široki Brijeg Bosznia egyik leghorvátabb csapata, mely címerében is hordozza Horvátország főcímerét. Érdemes még kitérni a helyi vasutas klubra, a Fudbalski klub Željezničar együttesére, mely beceneve a "Zeljo" rövidítés mellett ugyancsak "Plavi" a korábban említett Brijeghez hasonlóan. Eredete azonban a szarajevói munkás hagyományokhoz vezet, míg legnagyobb riválisa, az ugyancsak fővárosi FK Sarajevo főleg a boszniai horvátok, boszniai zsidók és szerbek együttműködéséből született még az 1920-as évek elején, majd más klubokkal összeolvadva nyerte el jelenlegi formáját, így vált Bosznia-Hercegovina legnagyobb klubjává.

A Bosznia-Hercegovina területén élő horvátok a kézilabda esetében különösen komoly erőforrást, utánpótlás bázist jelentenek Horvátország válogatottja számára. A már említett Zdravko Zovko mellett az 1990-es és 2000-es évek sikercsapatának számos meghatározó játékosa, többek között Zlatko Saračević, Božidar Jović, Slavko Goluža, Venio Losert, Vlado Šola is bosznia-hercegovinai születésű. Hercegovinai származású a Szegedről az ősz folyamán távozó Denis Buntić és a Veszprém horvát kapusa, Mirko Alilović is, aki néhány alkalommal a bosnyák válogatottban is pályára lépett mielőtt a horvát nemzeti csapathoz csatlakozott volna.

Három bosznia-hercegovinai születésű horvát kézilabda ikon, akik megtestesítik az utóbbi 30 év horvát sporttörténelmét: Jović olimpiai (1996) és világbajnok (2003), később az RK Zagreb sportigazgatója; Goluža kétszeres olimpiai bajnok (1996, 2004), későbbi szövetségi kapitány; Saračević a jugoszláv válogatottal világbajnok (1986) a horváttal olimpiai bajnok (1996) volt; jelenleg az RK Zagreb edzője

Bosznia-Hercegovina a jövőben is fontos utánpótlás bázisa lesz a horvát sportnak. Jelenleg a becslések szerint a 4 millió fő körüli lakosság 15 százaléka horvát, akik közül egy fiatal – klub és válogatott szempontjából is – jóval sikeresebb karriert futhat be, továbbá lényegesen jobb életkörülményeket vívhat ki magának Horvátországban mint Boszniában.

Összegzés – sport nélkül a modern közösségi élet elképzelhetetlen

Jugoszlávia évtizedeken át sajátos módon próbálta egyesíteni a Balkán sokszínű világát. A közös identitás kialakításában az 1970-es évetől jelentős szerepet szántak a sportnak is, különösen a csapatsportágaknak. Az ország tragikus összeomlását azonban ez sem tudta megakadályozni, ugyanakkor ez a törekvés is rávilágít arra, hogy a sport központi szerepre tett szert a hétköznapok világában, ami a politikai vezetők figyelmét sem kerüli el.

Horvátországban más körülmények között figyelhettük meg ugyanezt a jelenséget. Egy évtized alatt rendkívüli események zajlottak: összeomlott a kommunizmus, az ország kivált Jugoszláviából, majd éveken át háborúzott a függetlenségért, amivel párhuzamosan az ország új vezetői a nemzettudat újra értelmezésére, megerősítésére is törekedtek. Ennek során központi szerepet kapott a sport, amely minden elemével (történet, szimbólumok, eredmények) Horvátország egységét, sikerét és erejét volt hivatott demonstrálni saját polgárai és a világ előtt. Krízis helyzetben ez a tartalom még fontosabbá vált, így a hagyománokra építkező stratégia sikeresnek bizonyult. A sport segített megerősíteni a független horvát államot és a modern horvát identitás központi elemévé vált.

Mindezek ellenére egyik eset sem váltana ki komoly érdeklődést, ha nem állnának mögöttük komoly sikereket felmutató sportolók. A sikerek kapcsán felmerül a kérdés: hogyan tudott korábban egy 23 milliós, jelenleg egy 4 milliós ország egyszerre több csapatsportágban ilyen kiemelkedő képességű sportolókat felvonultatni? (A kérdés még érdekesebbé válik, ha ezen a ponton megemlítjük a 2 milliós Szlovéniát is.)

A választ szinte lehetetlen egyetlen bekezdésbe összefoglalni, így ezúttal csak néhány gondolatébresztő szempontot sorolunk fel. Az egykori jugoszláv sportrendszerben felnőtt és az utódállamokban zajló nevelésre rálátó edzők (pl. Rátgéber László, Zdravko Zovko) beszámolói szerint a kisvárosokban is folyamatosan teltházas edzések zajlanak az általános- és középiskolákban. Sok helyen a sporton kívül nem is igazán volt más szórakozási lehetőség a 2000-es évekig. Mivel ez az 1970-es évek óta így van, már azoknak vannak gyerekeik, aki ilyen körülmények között nőttek fel, így elvárás is, hogy sportoljanak a gyerekek. Ezen felül a sport továbbra is kiugrási lehetőség egy fiatalnak, anyagi lehetőségek és egyéni ambciók szempontjából is.

Ez a helyzet megfelelő alapot kínálnak kiemelkedő sportolók neveléséhez, függetlenül attól, hogy az ehhez szükséges kereteket milyen politikai motivációk szerint hozzák létre.

Felhasznált irodalom


Bogdanor, Vernon (2001, szerk.): Politikatudományi enciklopédia. Budapest: Osiris Kiadó.
Brentin, Dario (2013): ‘A lofty battle for the nation’: the social roles of sport in Tudjman's Croatia. In: Sport in Society. Cultures, Commerce, Media, Politics. Vol. 16, No. 8, 993-1008. pp.
Darcsi István – Donát Tamás (2007): Zovko. Veszprém: Donát Bt.
Foer, Franklin (2008): A világ fociszemmel. A labdarúgás mint korunk jelenségeinek magyarázata. Budapest, HVG Kiadó Zrt.
Juhász József (1999): Volt egyszer egy Jugoszlávia. A délszláv állam története. Budapest, Aula Kiadó.
Sindbæk, Tea (2013): ‘A Croatian champion with a Croatian name’: national identity and uses of history in Croatian football culture – the case of Dinamo Zagreb. In: Sport in Society. Cultures, Commerce, Media, Politics. Vol. 16, No. 8, 1009-1024. pp.
Stradling, Jan (2012): Több mint sport. Amikor a sport összefonódott a politikával, vagy a történelem áldozata lett. Budapest: Kossuth Kiadó.

3. rész a 3 részből
1. rész: http://creasport.hu/Blog/Blog/NemzetUjjaEpites_1_Resz
2. rész: http://creasport.hu/Blog/Blog/NemzetUjjaEpites_2_Resz