2017. október 27.
Feltöltő: creasport admin

A Távol-Kelet felemelkedése

A modern professzionális sport kialakulását általában a tágabb értelemben vett nyugati civilizáció sajátosságának, a XIX. század gazdasági és társadalmi változásaival összefüggő jelenségnek tekintjük. Bár a mozgásnak és a test edzésének minden emberi közösségben léteztek szokásai és rituáléi, a ma sportként értelmezett tevékenység és jelenség az angolszász világ közösségeiből (arisztokrata klubok, munkásegyletek, amerikai college világ), valamint a kontinentális Európa mozgalmaiból (német Turnen Bewegung, pánszláv Sokol egyesületek hálózata, Muskel-Judentum zsidó sportmozgalom) alakult ki. A romantika korának ókor, különösen az antik görög és római kultúra iránti rajongásából születtek az újkori olimpiai játékok, amelyek évtizedeken át szimbolizálták a XX. század második felében már üzleti elvek szerint működő modern professzionális sport és a Nyugat összefonódását.

Ezt a helyzetet igazolják az olimpiai játékok helyszínei, éremtáblázatai, az európai labdarúgó és az amerikai major ligák nézőszámai, pénzügyi mutatói. A professzionális sport jelenlegi Nyugat-centrikusságát bizonyítja a Forbes magazin legutóbbi, 50 legértékesebb klubját bemutató listája, amelyet az európai foci néhány nagyágyúját (pl.: Manchester United, Barcelona, Real Madrid, Bayern München) leszámítva NFL, NBA és MLB csapatok uralnak. Hasonló a helyzet a Forbes legértékesebb sportolókat összegző listáinak esetében is, amiket az USA és európai országok sportolói uralnak.

Ezzel párhuzamosan azonban zajlik egy nagyon jelentős változás a világ sportéletében, amiről csak ritkán, néhány sportágra szűkítve (gondoljunk itt a kínai labdarúgó liga feltőkésítésére és a kínai csapatok bevásárlására) esik szó. Ha áttekintjük a nagy sportesemények, a nemzetközi irodalomban mega eseményeknek nevezett versenyek helyszíneit és legnagyobb nézettséggel, piaccal rendelkező sportág változásait, akkor más térségek előtérbe kerülését, mindenek előtt a Távol-Kelet felemelkedését láthatjuk. Várhatóan a következő évtized lesz a betetőzése annak a folyamatnak, aminek keretében a távol-keleti államok, elsősorban Kína, Japán és Dél-Korea a professzionális sport területére is transzformálja gazdasági erejét. Ez a változás pedig minden bizonnyal alapjaiban fogja megváltoztatni a nemzetközi sportéletet és a sportpiaci viszonyokat is.

Bár a három megnevezett ország korábban is rendezett mega sporteseményeket (pl.: 1964 tokiói és 1988 szöuli nyári olimpia, 2002-es japán-dél-koreai foci VB), immár nem két évtizedenként kerül sor azokra, hanem egymást követően, évről-évre, bő másfél évtizeden belül. A sort a 2008-as pekingi olimpia nyitotta, amit a kínai kormány a „világra történő nyitásként” hirdetett. A 2008-as olimpia valóban az ország nyitását jelentette, azonban nem Kína akart kitekinteni a világra, hanem erőt demonstrált a sport területén is. Természetesen a NOB szponzorai is üzletet láttak a milliárdos népesség által biztosított piacban, amely különösen az autó- és telekommunikációs szektorban mutatott dinamikus növekedést abban az időszakban. Számításaik indokoltságát bizonyítja, hogy akkor Kínában már nem csupán a hagyományos „keleti” sportágak (asztalitenisz, műugrás, sportlövészet) sztárjait kísérték kiemelt figyelemmel, hanem azokat is, akik a nyugati világgal azonosított sportágakban értek el sikereket. A 2007-2008-as NBA szezon során a Milwaukee Bucks és a Houston Rockets NBA mérkőzés közvetítését Kínában több mint 200 millióan nézték élőben Yi Jianlin és Yao Ming szereplése miatt.

Ha majd néhány évtized elteltével visszatekintünk, akkor jó eséllyel a kínai nyári olimpia jelenti majd azt a korszakhatárt a professzionális sportban, ami a Távol-Kelet dominanciájának kezdetét jelentette. A 3 keleti sport nagyhatalom immár nem csupán azért küzd, hogy azonos szintű ellenfélként ismerjék el őket Nyugaton, hanem fölényét kívánja demonstrálni. Az egyre drágább mega sportesemények rendezését jóval könnyebben kivitelezik, gazdasági erejüknek köszönhetően az infrastrukturális beruházásokon túl a sportolók képzése, felkészítése, a kimagasló eredményekhez szükséges megfelelő háttér biztosítása sem jelent számukra problémát. Természetesen felmerül a dopping kérdése is, hiszen az utóbbi évtizedek számos kínai sikerére vetett árnyékot, hogy a váratlanul berobbanó győztesek jelentős része akkor is nyomtalanul tűnt el egyik világversenyről a másikra, ha nem bukott le hivatalos vizsgálat keretében. Emlékezzünk csak az 1994-es római vizes VB kínai delegációjára, amikor a kínai női versenyzők nem csupán a műugró, hanem az úszó számokban is taroltak. A 16 női versenyszámban összesen 12 arany, 6 ezüst és 1 bronzérmet gyűjtöttek, köztük mind a 3 váltó számban diadalt aratva. Tarolásuknak Egerszegi Krisztina is áldozatul esett, aki 200 méter háton „csak” ezüstérmes lett az akkor 19 éves He Cihong mögött. Két évvel később az atlantai olimpián a kínai női úszócsapat „csupán” 1 arany, 3 ezüst és 2 bronzérmet szerzett. He Cihong egyedül 100 méter háton állt rajtkőre és végül a 26. helyen zárt (Rómában ebben a számban is nyert), majd soha többet nem láttuk világversenyen.

Ennek ellenére hiba lenne lebecsülni és kizárólag a doppingra fogni a kínai eredményeket. A nagy gazdasági elemző intézetek (pl.: Bloomberg, Business Insider, Eurostat) szerint 2015-ben Kína volt az USA után a második a K+F kiadások terén. A 3. helyen Japán, az 5. helyen pedig Dél-Korea állt. Ezek a fejlesztések természetesen nem hagyják érintetlenül a sport világát sem. Létesítmények, sporteszközök, edzésmódszerek, oktatás, rehabilitáció és rekreáció területén is éreztetik hatásukat. A következő évtized eseményei révén felépítenek egy olyan hátteret, amely nem csupán a mega események helyszíneként szolgál majd, hanem mindazt a hátteret biztosítja, ami révén versenyzőik sikereket érhetnek el, a globális sportpiacon pedig meghatározó, trendet diktáló szereplővé válhatnak.

Dél-Korea a következő évek során téli olimpiát (2018, Phjongcshang), vizes VB-t (2019, Kvangdzsu) fog rendezni, az utóbbi évtized során pedig atlétikai VB-nek is otthont adott (2011, Tegu). Japán nyári olimpia (2020, Tokió), vizes VB (2021, Fukuoka) házigazdája lesz, atlétikai VB-t 2007-ben rendezett (Osaka). Kína pedig a 2022-es téli olimpiával belép azon országok körébe (Franciaország, Németország, Olaszország, Kanada, USA, Oroszország, Japán), amelyek nyári és téli olimpiát is rendezhettek, ráadásul a helyszín 2008 után újra Peking lesz. 2011-ben Sanghaj vizes, 2015-ben Peking atlétikai VB-nek ad otthont. Említést kell még tenni az Ázsia Játékokról, amelynek elődjét még 1913-ban hívta életre Japán, Kína és a Fülöp-szigetek. Az 1950-es években újjáélesztett sporteseményre négyévente kerül sor, több mint 9000 sportoló részvételével. A legutóbbi játékokat 2014-ben Dél-Koreában rendezték, amelyen 45 országból 9501 sportoló jelent meg. A következő három alkalommal sorrendben Indonézia, Kína és Japán lesz a házigazda.

Mega sportesemények a Távol-Keleten

Sportesemény Kína Japán Dél-Korea
Nyári olimpia 2008 Peking 1964, 2020 Tokió 1988 Szöul
Téli olimpia 2022 Peking 1998 Nagano 2018 Phjongcshang
Labdarúgó VB - 2002 2002
Atlétikai VB 2015 Peking 1991 Tokió, 2007 Osaka 2011 Tegu
Vizes VB 2011 Sanghaj 2001, 2021 Fukuoka 2019 Kvangdzsu
Ázsia Játékok 1990 Peking, 2010 Guangzhou, 2022 Hangzhou 1958 Tokió, 1994 Hirosima, 2026 Nagoya 1986 Szöul, 2002 Busan, 2014 Incheon
Forrás: https://www.olympic.org/olympic-games, https://www.iaaf.org/competition http://www.fina.org/event/17th-fina-world-championships http://ocasia.org/Game/GamesL1.aspx?9QoyD9QEWPeJ2ChZBk5tvA==, http://ocasia.org/News/IndexNewsRM.aspx?WKegervtea0it1GiqlTctw== http://ocasia.org/News/IndexNewsRM.aspx?WKegervtea0aaM5mcxmpzw==

A mega események rendezésén túl a távol-keleti országok arra is komoly erőforrásokat fordítottak, hogy olyan sportágakban is versenyképesekké váljanak, ami korábban a nyugati országok kiváltságának számított. Dél-Korea férfi jégkorong válogatottja hosszú utat megtéve 2017-ben feljutott az A csoportba, Kína KHL csapatot tart fenn. A kínaiak pedig nem csak a saját foci bajnokságuk megerősítésére törekednek, hanem az arab és orosz befektetők után megjelentek az európai klubéletben is.

Ebből a folyamatból jól körvonalazódik, hogy a következő 5-10 év sportélete jelentős részben a Távol-Keletről fog szólni (továbbá Katarról, amelyet hamarosan önálló írásban fogunk elemezni). Ez az évtized vízválasztó lehet abból a szempontból, hogy az a rengeteg erőforrás, amit Kína, Japán és Dél-Korea a professzionális sportra fordított és még fordítani fog, hogyan alakítja át a globális sportpiac erőviszonyait. Megmarad a nyugati országok és sportágak dominanciája, vagy ebben az esetben is érvényesül Montecuccoli örökbecsű kijelentése a három P-ről. Vagyis ahogy a háborúhoz, úgy piaci alapokra helyezett modern sporthoz is három dolog szükséges: pénz, pénz és pénz. Az egyre növekvő költségeket igénylő professzionális sportban így azok kerülhetnek előnybe, akik nem csipán nagyobbak és gazdagabbak, hanem kevesebb kötöttséggel (pl.: emberi jogi, környezetvédelmi szempontok) kell számolniuk. Ázsia „hatalomátvételének” lehetősége lesz a következő évek egyik legizgalmasabb kérdése, amit a sport iránt érdeklődő közönségnek mindenképp érdemes lesz figyelemmel követnie.