2017. február 20.
Feltöltő: creasport admin

Tudatos építkezés sikere - Dél-Korea – a téli olimpia házigazdája

Dél-Korea az eddigi legnagyobb téli olimpiát rendezi. 102 versenyszámban 92 ország 2925 sportolója vesz részt a játékokon. Ez minden idők legnagyobb nevezési száma és most osztanak első alkalommal több mint 100 versenyszámban érmeket. Elemzésünk a házigazda Dél-Korea sportéletét és stratégiáját, a tudatosan felépített dél-koreai modell sikerét mutatja be.

Dél-Korea fejlődési pályája a XX. században

A Koreai-félsziget 1945 előtt Japán fennhatóság alatt állt, déli része elsősorban élelmiszer (rizs) és nyersanyag (fa) forrásként kapcsolódott a Japán birodalom gazdasági rendszerébe. A koreai háborút (1950-1953) követő újjáépítés után az 1950-es évek második fele az importhelyettesítő ipar fejlesztéséről szólt, amit 1960-as években olyan területek támogatása követett, amik révén az ország exportálóként jelent meg a világpiacon, elsősorban textilipari termékek és tömegáruk (pl. műanyag játékok) révén. Az 1970-es években Japánból komoly technológiai és know-how importra került sor, a vegyipar és gépipar területére koncentrálva, ami modernizálta az ország gazdasági szerkezetét és egyúttal lehetővé tette, hogy szintet lépjen Ázsia és a világ gazdasági életében. Az 1980-as évektől jelentős állami támogatásokkal megerősítették az önálló K+F tevékenységet végző vállalatokat, aminek következtében dél-koreai vállalatok informatika, elektronika, valamint autó- és hajógyártás területén a nemzetközi élmezőnybe kerültek. A tudatosan felépített sikeres gazdasági modellnek köszönhetően Dél-Korea az ezredfordulót követően is a világ leggazdagabb, legsikeresebb országai közé tartozik.

A sport felkarolása

A dél-koreai sport szervezett, kormányzati keretek közötti támogatása az 1960-as években kezdődött. 1961. május 16-án katonai puccs zajlott, ami után Park Jung Hee elnök került hatalomra. Park elnök önálló dél-koreai identitást kívánt építeni országának, szemben Észak-Koreával, valamint a térség nagyhatalmaival, elsősorban Kínával és Japánnal szemben. Ennek keretében komoly forrásokat csoportosítottak a sport támogatására (nyugdíj biztosítása profi sportolóknak és edzőknek, kedvezmények számukra a sorkatonai szolgálat tekintetében), 1962-ban pedig megszületett az ország első jelentős, sportéletet szabályozó törvénye (National Sports Promotion Law). A kormányzati támogatás az 1970-es években hozta meg első eredményeit, 1976-ban első alkalommal nyert dél-koreai sportoló olimpiai bajnoki címet (Yang Jung Mo birkózó).

Pak elnököt 1979-ben meggyilkolták, majd a zavaros időszak után 1980-ban Chun Doo Hwan tábornok vette át az ország irányítását. A sportpolitika terén azonban nem történt változás, sőt a terület még hangsúlyosabbá vált az 1980-as években, aminek mérföldköve Szöul sikeres nyári olimpiai pályázata volt. A dél-koreai főváros 1981-ben elnyerte az 1988-as olimpia rendezésének lehetőségét.

Szintlépés az 1980-as években

Az olimpia rendezésére hivatkozva 1982-ben, az ország történetében első alkalommal önálló sportminisztériumot hoztak létre Dél-Koreában. Az évtized során létrejöttek a fő sportágakban a professzionális ligák, az olimpia főpróbájaként pedig 1986-ban az ország először rendezett Ázsia Játékokat, amit viszont kommunista országok sora – pl. Dél-Jemen, Észak-Korea, Mongólia, Vietnám – bojkottált.

Bár néhány kommunista állam (pl. Albánia, Észak-Korea, Kuba) két évvel később sem vett részt a játékokon, a Szovjetunió és az Egyesült Államok együttes jelenléte 1976 után újra a legnagyobb sporteseménnyé emelte a nyári játékokat. A keleti blokk részvétele egyúttal azt is jelentette, Szöulban elhárult annak a veszélye – ami az 1984-es keleti bojkott idején még reálisnak tűnt – hogy az olimpiai mozgalom kettészakadjon és önálló, kommunista torna jöjjön létre a nyári olimpiával szemben. Az esemény az eredményesség szempontjából is mérföldkő a dél-korai sport történetében, 33 éremmel, köztük 12 bajnoki címmel az ország az éremtáblázat 4. helyén zárt.

1. Táblázat. Dél-Korea szereplése a nyári olimpiákon

Év Nyári olimpia helyszíne Helyezés az éremtáblázaton 1. 2. 3.
1948 London 32. 0 0 2
1952 Helsinki 37. 0 0 2
1956 Melbourne 29. 0 1 1
1960 Róma - 0 0 0
1964 Tokió 27. 0 2 1
1968 Mexikóváros 36. 0 1 1
1972 München 33. 0 1 0
1976 Montreal 19. 1 1 4
1980 Moszkva Dél-Korea nem vett részt az olimpián
1984 Los Angeles 10. 6 6 7
1988 Szöul 4. 12 10 11
1992 Barcelona 7. 12 5 12
1996 Atlanta 10. 7 15 5
2000 Sydney 12. 8 10 10
2004 Athén 9. 9 12 9
2008 Peking 7. 13 11 8
2012 London 5. 13 9 8
2016 Rio de Janeiro 8. 9 3 9

A nyári olimpiákon elért sikerekkel párhuzamosan az ország megtalálta annak a módját is, hogyan kerüljön fel „specializációval” a „téli játékok térképére”. Az olimpiai programra 1992-ben felkerülő rövidpályás gyorskorcsolya (short track) dél-koreai sikertörténetté vált. Albertville előtt az ország egyetlen érmet sem szerzett téli olimpián, azóta viszont nem volt egyetlen sem, amiről aranyérem nélkül tértek volna haza a dél-koreai korcsolyázók. A short track sikere pedig idővel a korcsolyázás további szakágait is húzta magával. Az utóbbi olimpiákról már a „hagyományos” gyorskorcsolya számaiban, 2014-ben pedig műkorcsolyában is érmet szerzett Dél-Korea.

2. Táblázat. Dél-Korea szereplése a téli olimpiákon

Év Téli olimpia helyszíne Helyezés az éremtáblázaton 1. 2. 3.
1948 St. Moritz - 0 0 0
1952 Oslo Dél-Korea nem vett részt az olimpián
1956 Cortina d’Ampezzo - 0 0 0
1960 Squaw Valley - 0 0 0
1964 Innsbruck - 0 0 0
1968 Grenoble - 0 0 0
1972 Sapporo - 0 0 0
1976 Innsbruck - 0 0 0
1980 Lake Placid - 0 0 0
1984 Szarajevó - 0 0 0
1988 Calgary - 0 0 0
1992 Albertville 10. 2 1 1
1994 Lillehammer 6. 4 1 1
1998 Nagano 9. 3 1 2
2002 Salt Lake City 14. 2 2 0
2006 Torino 7. 6 3 2
2010 Vancouver 5. 6 6 2
2014 Szocsi 13. 3 3 2

Fókuszváltás az 1988-as olimpia után

A dél-koreai politikai élet demokratikus fordulata a sportpolitika hangsúlyait is megváltoztatta. A szöuli olimpia után a fő cél az infrastruktúra fejlesztése, valamint a tömegsport bázisának bővítése lett. Az olimpia hatására jelentősen erősödő érdeklődés mellett egészségügyi célok is vezették a dél-koreai kormányt: az egyre növekvő automatizáció, a munkakörülmények átalakulása és a növekvő városi népesség miatt központi kérdéssé vált a testmozgás lehetőségének biztosítása. Egy 2000-es években meghirdetett program célul tűzte ki, hogy minden koreai 15 perc alatt eljuthasson sportlétesítménybe, amely mellett komoly forrásokat fordítottak az iskolai sport és a fogyatékkal élők sportjának fejlesztésére.

A tömegsport bázisának és lehetőségeinek szélesítése azonban nem jelentette azt, hogy csökkent volna a professzionális sport kormányzati támogatása. Szöult követően, egyetlen kivétellel (2000 Sydney – 12. hely), Dél-Korea a nyári játékokon minden alkalommal az első tízben végzett az éremtáblázaton. Az elnyert érmek száma három egymást követő olimpián (Athén, Peking, London) is elérte a harmincat. Ezzel párhuzamosan a szabadidősort és az utánpótlás terén végrehajtott fejlesztések is éreztették hatásukat: 15 év alatt, 1997-ről 2012-re több mint négyszeresére emelkedett a sportegyesületi tagok száma (761 ezer főről több mint 3,6 millió főre).

Nemzetközi versenyek rendezése

A szöuli olimpia sikere után a demokratikus dél-koreai kormányok nem csupán a professzionális sport kiemelt támogatása terén követték diktatórikus elődeik irányát, hanem a nagy nemzetközi versenyek rendezésének kérdésében is. A sikeres olimpia rendezés, a hidegháború vége, az ország gazdasági ereje, továbbá az ország demokratikus átalakulása megteremtette a lehetőségét annak, hogy Dél-Korea egyre több nemzetközi torna házigazdája legyen, és a sport nagyhatalmak közé lépjen. 1996-ban az ország Japánnal közösen elnyerte a 2002-es Labdarúgó VB rendezését, amely évben egyúttal újra az Ázsia Játékok házigazdája is volt.

2003-ban Phjongcshang téli olimpiai pályázata a második helyen végzett Vancouver mögött, majd négy évvel később ismét a második helyre szorult, akkor Szocsi mögött. 2011-ben azonban elérte célját Phjongcshang harmadik pályázata, és Dél-Korea elnyerte a 2018-as téli játékok rendezési jogát. Ezzel belépett azon országok szűk körébe (Franciaország, Németország, Olaszország, Kanada, USA, Oroszország, Japán), amelyek egyaránt rendezhettek nyári- és téli olimpiát.

Finanszírozás – a sikeres modell fenntartása

A dél-koreai sportélet finanszírozása három pillérre épül. Egyrészt az állam komoly költségvetési forrásokat biztosít a korábban már bemutatott szempontok mentén. A másik jelentős állami forrás a Koreai Sport Népszerűsítő Alap (Korean Sports Promotion Foundation), amelyet 1989-ben hoztak létre, sportlétesítmények működtetése, olimpiai érmesek életjáradékának biztosítása, fogyatékkal élők sportjának és sporttudományi kutatások támogatása céljával. Az Alapba többek között szerencsejátékból származó bevételeket csoportosítanak.

A harmadik pillért a dél-koreai nagyvállalatok (pl. Samsung, LG, Hyundai) képezik. Az érintett cégek az 1980-as évek eleje óta hatalmas összegeket fordítanak sportolók, klubok, szövetségek, vagy versenyek támogatására, továbbá személyek szintjén is szorosan összefonódtak a sportélettel. A 2012-es dél-koreai érmesek 80 százaléka ebbe a körbe tartozó hazai nagyvállalatok támogatásával készülhetett az olimpiára. Másik önmagáért beszélő adat, hogy az ezredfordulót követő években a 33 legjelentősebb szakági szövetség közül 25 vezetője töltött be egyúttal felsővezetői pozíciót valamely dél-koreai nagyvállalatnál is.

Sikerek és árnyak – A koreai sport a XXI. században

A tudatosan felépített modell az ezredfordulót követően Dél-Koreát a világ sport nagyhatalmai közé emelte. A kimagasló sikereket hozó professzionális sport mellett az utánpótlás és szabadidő sport területén, valamint a sportdiplomácia terén is komoly eredményeket tud felmutatni az ország. A sikerek árnyékában azonban számos kérdés és probléma merült fel, amelyek alapjaiban fogják befolyásolni a dél-koreai sport jövőjét. Ezek közül sorolunk fel öt kérdéskört.

  • Iskolai testnevelés infrastruktúra és oktató igényének biztosítása
    A korábban bemutatott, 1990-es évek elején elindított tömegbázis szélesítő stratégia az iskolai oktatásra is kiterjedt. A program sikerét mutatja, hogy az iskolai egyesületekben sportolók száma drasztikusan növekedett, amivel nem tudott lépést tartani az infrastruktúra fejlesztésére és a testnevelők képzésére kialakított program. A testnevelőket ráadásul sok esetben rövid távú, képlékeny tartalmú szerződések révén próbálják alkalmazni, ami a pályát nem teszi túl népszerűvé.
  • Professzionális sportolók továbbtanulásának, képzésének megoldása
    Néhány kivételtől eltekintve a felsőoktatási intézmények nem mutattak rugalmasságot a profi sportolók oktatása, képzése terén.
  • Multikulturális családok bekapcsolása a dél-koreai sportéletbe
    Az ország prosperáló gazdasági élete, kényelmes életkörülményei, szociális juttatásai sokakat vonzanak. 2011-ben a becslések szerint 550 ezer multikulturális család élt Dél-Koreában, és az ilyen háztartások száma 2020-ra elérheti az 1 milliót. A kormányzati elképzelések szerint a sport is jelentős szerepet játszhat az érintettek integrációjában.
  • Harc a fogadási csalások ellen
    A 2010-es évek elején fogadási csalások rengették meg a dél-koreai foci, baseball, kosárlabda és röplabda ligákat. Professzionális, válogatott játékosok sora állt bíróság elé és került eltiltásra sporttevékenységtől. A szerencsejáték és a sportfogadás a dél-koreai sportéletet működtető alap egyik legfontosabb bevételi forrása, így ezen a területen jelentkező problémák nem csupán morális, hanem anyagi szempontból is komoly kárt okoztak az ország sportéletének.
  • E-sport helyzete és integrálása
    Hogyan lehetséges az egyre népszerűbb és egyre nagyobb tömeget vonzó e-sport integrálása az utóbbi évtizedek sikereit eredményező modellbe? A 2018-as Ázsia Játékokon még csak bemutatkozó sportágként fog szerepelni, 2022-ben azonban már a program teljes jogú része lesz, érmeket is osztanak majd különböző versenyszámokban. Az e-sport népszerűségének hivatalos elismerését jelzi, hogy a phjongcshangi olimpia előtt a NOB támogatásával tartottak bemutatót az olimpia helyszínén.

A felsorolt kihívások és kérdések nem csupán kockázatot, veszélyt jelentenek Dél-Korea számára. Annak a lehetőségét is megadják, hogy az ország sportélete alkalmazkodjon az új körülményekhez és a korábbi évtizedekben felépített sikeres rendszer megújulva, további eredményeket biztosítva működjön a következő időszakban. Dél-Korea hagyományai, gazdasági ereje és hosszú távú, stratégiai gondolkodása jó kiindulópontot biztosít a XXI. századra.

Felhasznált irodalom
Hyung-Joong Won - Eunah Hong (2015): The development of sport policy and management in South Korea. In: International Journal of Sport Policy and Politics, Vol. 7, No. 1, 141-152. pp.