2017. november 29.
Feltöltő: creasport admin

Hazatérés és bizonyítás - 1. rész

A budapesti vizes világbajnokságot sokan értékelték már sportszakmai, gazdasági és politikai szempontból is. Írásunk ezekre az értékelésekre is támaszkodik, a hangsúlyt azonban nem a konkrét eredményekre és adatokra, hanem az esemény szimbolikus erejére, az érintett sportágak és a magyar sport helyzetére, tekintélyére gyakorolt hatására helyezzük. Elemzésünk kiindulópontja, hogy Magyarország az úszás és a vízilabda területén is nagyhatalom, amit az eredmények mellett a múlt, a technikai fejlődésben és a nemzetközi sportélet szervezésében betöltött szerep egyaránt alátámaszt. A „nagyhatalmi státusz” bizonyításához azonban szükség volt arra, hogy a magyar sport megszervezhesse a sportág legnagyobb eseményét, amit sikerült is teljesíteni. Július második felében a sportág hazatért Budapestre, a modern úszás és a vízilabda egyik szülőhelyére, fellegvárába. Bár a „koronázás” elmaradt (nem született vízilabda aranyérem), az úszók és a vízilabdázók egyaránt bizonyították, hogy továbbra is a világ élvonalába tartoznak és Magyarország továbbra is a sportág meghatározó szereplője marad. Következzen hát egy – a magyar szempontból kiemelt hangsúllyal bíró úszásra és vízilabdára fókuszáló – múltidézéssel összekötött visszapillantás 2017 legnagyobb magyarországi sporteseményére.

Budapest – a modern úszósport egyik szülőhelye és fellegvára

Buda és Pest az ókorig visszavezethető, különlegesen gazdag múlttal rendelkezik a fürdő- és úszó kultúra területén. Bakó Jenő nagy ívű történeti munkájában számos részletet olvashatunk az úszás magyarországi fejlődéséről, amelyben a XIX. század elejétől Buda és Pest játszotta az egyik központi szerepet. A reformkorban az úszás divattá vált a polgárság körében, ami miatt 1840-ben 3 Dunán úszó uszoda működött (1 katonai és 2 polgári). Az úszásnak kiemelkedő történelmi személyiségek is hódoltak, mint például Széchenyi István és Wesselényi Miklós. 1860-ban már olyan fedett medencés uszoda épült a mai Császár-Komjádi uszoda szomszédságában, amelyet csak nők használtak. Ebből a pezsgő és sokszínű közegből indult el 1896 tavaszán az első újkori olimpiára Hajós Alfréd, aki nem csupán az első magyar, hanem az úszás első olimpiai bajnoka, sőt az első kétszeres úszó olimpiai bajnok lett.

A következő évtizedekben az úszók továbbra is a magyar olimpiai delegáció sikeres, rendszeresen érmeket szállító tagjai voltak, akik közül kiemelkedett a 7 érmet (2 arany, 4 ezüst, 1 bronz) szerző Halmay Zoltán. Az összesített olimpiai éremtáblázaton úszás terén Magyarország ma is az előkelő 4. helyet foglalja el 28 arany-, 25 ezüst- és 20 bronzéremmel.

A magyar úszósport szervezői ugyanebben az időszakban a hazai közösség szervezése mellett nemzetközi színtéren is komoly szerepet vállaltak. A Magyar Úszó Szövetség 1908-ban a FINA 9 alapítója közé tartozott, a számos sportegyesület és szövetség alapítását segítő Brüll Alfréd pedig a szervezet alelnöke lett. Donáth Leó 1928-tól 1941-es haláláig a FINA, 1927-től az Európai Úszó Szövetség (LEN) főtitkára volt. Központi szerepet játszott az első Európa-bajnokság megszervezésében, aminek Budapesten a régi Császár uszoda adott otthont 1926-ban. Később Magyarország 4 Európa-bajnokságot (1958, 2006, 2010, 2012), 2 önálló vízilabda EB-t (2001, 2014) és 1 rövidpályás EB-t (2007) rendezett.

Az első, 1926-os EB-n készült kép az akkori Császár uszodában
Forrás: http://www.waterpololegends.com/2009/10/1926-budapest-first-european.html

A II. világháború után Magyarország továbbra is az úszósport élvonalába tartozott. Az 1920-as évek uszoda építési programja, a szövetség ’30-as években professzionalizált működése (pl.: hivatásos úszóedzők központi képzésének bevezetése) a tehetséges versenyzőkkel együtt kiváló alapot teremtett, amit a kommunista rendszer – más sportágakhoz hasonlóan – bőséges anyagi támogatással látott el. Az 1940-es évek végén a totális állami irányítás alá helyezés mellett még figyeltek arra, hogy a korábbi időszak szakmai elitjét integrálják az új keretek közé, így folytathatták munkájukat olyan kiemelkedő edzők mint Sárosi Imre, Hunyadfi István és Rajki Béla. Az 1950-es EB rendezési jogát a LEN politikai okokból elvette Budapesttől és Bécsnek adta, amire a magyar sportvezetés bojkottal reagált. Így az újjászervezett magyar csapat csak 1952-ben, Helsinkiben robbant be, az 5 női számból 4 esetében született magyar győzelem, összesen pedig 7 érmet szereztek versenyzőink a női számokban. A két évvel későbbi EB 8 arany-, 6 ezüst- és 3 bronzéremmel zárult. Az ’56-os olimpián azonban megtört a magyar úszósport lendülete. Felnőtt és ifjúsági versenyzők, edzők sora választotta az emigrációt, a megtorlás a Testnevelési Főiskolát is sújtotta, amely mellett hibás szakmai döntések (gyermekek versenyeztetésének korlátozása) is hátráltatták a sportág újjáépítését. Ennek következtében három olimpiáról tért haza érem nélkül a magyar delegáció.

Az 1960-as évek elején azonban Széchy Tamás vezetésével új intenzitású munka kezdődött a KSI berkeiben, amelynek első sztár úszójaként Hargitay András emelkedett ki a felnőtt mezőnyben, 1972-ben szerzett olimpiai bronzérmével. A müncheni olimpián Gyarmati Andrea nyert még egy-egy ezüst- és bronzérmet, ami már jelezte, hogy a magyar úszók ismét bajnoki címekért fognak versenybe szállni a nemzetközi versenyeken. Hiába ünnepelték kárörömmel sokan, hogy 1976-ban ismét érem nélkül maradtak a magyar úszók, Széchy tanítványai és a Spartacus úszói a következő évtizedekben újra a világ élvonalába helyezték Magyarországot. Nagy hiányossága a magyar sportnak, hogy a Darnyi Tamás, Egerszegi Krisztina, Rózsa Norbert, Szabó József, Czene Attila, Güttler Károly által fémjelzett nemzedéknek nem rendezhettünk hazai világversenyt.

Úszóink azonban nem csak olimpiákon és Európa-bajnokságokon, hanem a világbajnokságok 1973 óta íródó történetében is kiemelkedő eredményeket értek el. Az összesített éremtáblázaton az idei eredményekkel együtt Magyarország az 5. helyen áll 28 arany-, 19 ezüst- és 27 bronzéremmel. A legsikeresebb országok közül (leszámítva a már nem létező NDK-t) Magyarország volt az egyetlen, amely eddig nem rendezhetett olimpiát, vagy világbajnokságot. Mindezek tükrében az úszósport hazatért Magyarországra és Budapestre, amit a magyar közeg fogadtatása és helyszíneken uralkodó hangulat is igazolt.

1. rész a 3 részből
Következő rész megjelenésének várható időpontja: 2017.11.30.